2010-ben olyasvalaki nyerte az online rendezett költőversenyt, aki még sosem írt verset.
Szerintem mindenkiben ott rejlik a szavak igézete, adománya. Amiként mindenkiben ott a színészi tehetség, festői véna, vagy a táncos. Mindenki tud énekelni. Csak fel kell ébreszteni ezeket – ez lehet egy pillanat műve, vagy több évnyi munka...
A forrás, amiből a szavak felszínre kerülnek, ugyanaz, mint ami az életünk, tetteink irányát mutatja, az életerő. Holnap név szerint is bemutatom, hogy melyik verset ki írta, most csak tessenek elolvasni, és ha tetszik némelyik, szabad üzenni a tavalyi költőknek, hogy tetszett. :)
A szavak, amiket beküldtek, és fel kellett használni a versben: liliom, rend, kávé, szunnyad, kapcsol, katasztrófa, körömlakk, akác, ámbra, fattyú, huzatos, malom
1.
Élet
Liliomerdőben sétálok
Patakparton malmot fabrikálok
Az út mentén akácvirágot eszem
Bordó körömlakkom a körmömre kenem
Huzatos lépcsőházban dalolok
Gőzölgő tejeskávét szagolok
Alvó kisbabám mellett szunnyadok
A rádióban Vivaldira kapcsolok
Parfümöm ámbrájától fulladozom
Fattyú mivoltomon gondolkozom
A rendetlenség láttán katasztrófát kiáltok
A szobámban és a fejemben rendet csinálok
Élek
Átélek
Megélek
Mert élni jó
(Szerző: Zita)
2.
Huzatos idők...
Ámbraszagú, petyhüdt most,
Miért e malom?
Huzatos idők, zivataros éjek,
Kell-e a kávé? Mondd...
Kapcsolj kedves, mi az, mi bánt,
Liliom az arcod, hófehér.
A fattyú az, ki felkiált,
csepereg a vér...
Akácillatú körömlakkal ébredek.
Katasztrófa vagy rend?
Csak szunnyadás...
(Szerző:Orsi)
3.
Új világ
Körömlakk csöppen. Nyílik az akác.
Menj innét te macska, sicc, kácc!
Remek ez a kávé, az óír krémmel.
Bekapcsolod a tévét, hírt nézel.
„A mai napon se volt katasztrófa!
Ámbra illatú virág nyílt az ablakomba’.
Egy régi ember kiabálta: „Fattyú!”
Odament a stáb, s kiderült: egy hattyú!
A huzatos szelekre ne várjunk,
Tudjuk ugye, más lett a rend.
Liliomfelhők jönnek holnap,
És telepatikusan utazhatunk fent, meg lent.”
Terjed a szépség, s a szeretet, mint legősibb hatalom.
És jóféle tönkölyt őröl minden malom.
Ma is finom kenyeret sütünk,
A lenyugvó nappal szemben lecsücsülünk.
Régi arcok a kivetítőn: anyánk, apánk képe,
sírunk kicsit, majd dalolunk.
Mind, békében, férfiak, nők.
Voltak. Lettünk.
A múlt a jelenben összeér.
És mi vagyunk: ŐK.
(Szerző: Márti)
4.
A balga lovag
A fattyú lovag a Liliom Rend tagja,
akácosban lovagolva a kávéját iszogatta.
Majd ámbra ízű körömlakkal folytatta,
így érkezett meg a huzatos malomba.
Az ajtót berúgva, zsákját a földre ledobta.
Érezte, valahol itt szunnyad a katasztrófa.
Mégis későn kapcsolt a balga,
mert a vipera így is megmarta,
és a fattyú szemét örökre lehunyta.
(Szerző:Miki)
5.
Születés
Körmödön kék körömlakk.
Huzatos folyosón, sötétben kopogsz.
Szárnyaid szorosra húzod.
Magas sarkad üveget zúz: képen tiporsz.
A kéz fényt kapcsol, a villany szikrát vezet.
Keresed az Otthont, felirat fogad:
„Katasztrófa sújtotta övezet”.
Leülsz, hátra dőlsz, hajad szétomlik a pókhálós falon.
Szíved véredet őrlő, biztos malom.
Kávé zacc penészlik, akác mézén hangyák osonnak.
Elszunnyadsz a nyirkos, csöpögő köveken.
Selyem pilla, ámbra mellek, liliom tested
átrepül a föld alatti-feletti tereken.
Fattyú! – súgja arcodba hangtalan a kerub.
Lezuhansz. Megszületsz. Sírsz. Csend.
Nézel. Nappal, éjszaka.
Szuszogás. Élet. Rend.
(Szerző: Márti)
6.
Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág?
Nem tudod, talán csak sejted.
Rendben éled életed, kávét iszol, tévét kapcsolsz.
Katasztrófákról hallasz, fattyúkról értesülsz.
Ámbrával dúsított krémet mázolsz magadra.
Ki vagy?
Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág?
Mit keresel e körömlakk szagú világban?
Önnönmagadat?
Keresed a kérdésekre a választ, mindenütt.
Remegsz ezen a huzatos bolygón.
Szélmalom módjára forogva éled napjaid.
Ki vagy?
Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág.
Hiszed-e, hogy Te vagy?
Érezted-e már, hogy Te vagy?
Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág.
A világ benned van, és Te vagy a világ.
7.
Patakparti kaland
Egy szép nyári reggelen
a malomnál jártam
A patakban szunnyadó
kis békákat láttam
Liliomok virultak
cserfes patak partján
Az akác lombja alatt
bégetett egy bárány
Idilli volt. Hamarost
megéheztem ottan
„De hisz van nálam étel!”
Táskám kikapcsoltam
Elővettem mindent és
abroszomra raktam
Rendben megterítettem
halkan falatoztam
Evés után a kávém
lassan kortyolgattam
Ámbraszagú levegőt
szívtam csak és szívtam
Ekkor történt: hirtelen
megjelent egy medve
Megpakolt terítőmet
vágyakozva leste
Nekiindult. Ijedten
elszeleltem onnan
Csapot papot otthagyva
mentem ahogy bírtam
Kutyafattya medvéje
nem utánam eredt!
Felriadt egy kismadár
elszállt fejem felett
A huzatos ösvényen
lobogott a hajam
A medve még mindig jött
a száján a vajam.
Fel egy fára! gondoltam
s így is cselekedtem
Magasra kapaszkodtam
mikor észrevettem:
Körömlakkom lekopott
de nagy katasztrófa!
Sebaj, üvegcsét elő
újrakentem nyomba
A medve meg furamód
nem mászott utánam
Lusta volt csak, vagy lehet
megszagolta lábam
Kis idő elteltével
lemásztam a fáról
Hazamentem s meséltem
ez ijesztő kalandról.
(Szerző: Zita)