Gudrun elrúgta a 70-et, de rendületlenül rajzol, publikál. Vidám, életrevaló, életszerető teremtés, ezt tükrözik ruhái, amiket nagyi-korú hölgyek is hordhatnak.
A blablát csak azok olvassák, akik bírják a tépelődő gondolatokat.
Blabla / morfondírozás
A 60 fölötti nők öltözködését figyelve már akkor repesek, amikor végre nem a lábszárközépig érő, „Mi Önért Vagyunk” típusú vásárban vett halásznadrág, és a hozzá illő, mellboltozatot a hassal szintbe hozó, kiengedett derekú blúz virít egy érettebb hölgyön.
Miért, drága hölgy, miért??
Megjegyzem, ezek a vásárok hihetetlen árakkal operálnak, olyannyira, hogy időnként megnézem a szórólapon, na, lehet-e itt esetleg lőni valami jót, de eddig még sose találtam semmit, és remélem, soha nem is fogok. Szóval ebben a vásárban egy komplett halásznaci-hosszú női póló összeállítás mindössze 1600 Ft-ból megvan. Hihetetlen, de igaz.
Viszont egy jobb turiban icipicivel többért, kb. 2 órát rászánva, egyedi, minőségi, szép, ízléses, hosszú távon helyét megálló, mi több, konszolidáltan divatos darabokat szerezhet be a nagymama. Főleg, ha valakit magával visz, akinek van szeme és merészsége azt mondani, ez nem áll jól, na ez meg igen.
Ha a családi és nagyon tág ismerősi körben mérlegre raknám a 60 éven túli asszonyokat, a kép így alakulna
20:1
- 20-an vannak, akik a halásznaci-kiengedett derekú blúz kombót bármilyen nap- és évszakban, illetve akármi jeles napon képesek fölvenni.
- 1, azaz egy valaki van, aki a szoknya/vagy hosszú nadrág, rendes melltartó, fifikás blúz és smink mellett áll ki, és ezeket variálja, méltó csodálatot, illetve - főleg a kortársakból - epés megjegyzéseket váltva ki, úgymint vén lóra is kell a sallang, stb.
A 20 említett hölgy legtöbbjéről láttam ifjúkori fotókat, csinos a megjelenésük, a hajuk tupírozva. Valaha volt vágyuk, erőfeszítésük arra, hogy csinosak legyenek, ugyan hová tűnt?
Hová tűnt az egykori kedv, miért csak az evés marad, mint érdekes felfedeznivaló, meg a tv-sorozatok, a főzős műsorok, meg a begubózás otthon? Miért?
Öltözködni nem pénz kérdése. A régi holmikat át lehet variálni, 2-3 darabból 1 újat készíteni. Csak inspiráció kell hozzá. Lehet, hogy ez hiányzik? Végtére is, az összes folyóiratban fiatalka modellek és a hozzájuk illő kollekció szerepel. De akkor az az egyetlenegy Valaki, aki rendesen ad magára, honnét veszi az ihletet?
Az anyukámban élete végéig megmaradt a vágy, hogy igen, az élet szép, jó, megéri csak egyetlen napig is nem nyavalyogni, és törekedni, hogy derűsek és csinosak legyünk. Nemcsak azért, mert akkor jön a vágyaink tárgya is, az elismerés, a szeretet, hiszen való igaz, hogy aki jól szereti önmagát, azt mások is jobban szeretik.
Mindez most azért jutott eszembe, mert Gudrunnak évente 3-4 kollekciója jön ki, és foglalkoztat idős modelleket, meg közép-szépeket is. Vajon, ha az érettebb korú hölgyek látnák ezeket a katalógusokat a koros modellekkel, több kedvük lenne öltözködni?
Képek: Lázár Márta, G. Sjöden katalógus, gudrun weboldala.
Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is :)