Ülnénk ezen a padon, és hallgatnánk, és összehúznánk magunkon a kabátot, mert a szél hidegbe burkolna. Azt mondanád, milyen jó, hogy találkoztunk, már csak azért is, mert olyan kávét senki se tud, mint én. Bevallanám, hogy csak azért, mert mindig bele lopom a bourbon vaníliát. Meg egy csepp rumot. Nevetnél. Faggatnál, mint mások, akik meg merik kérdezni, mért is nem vagy te színész, ha egyszer azt végeztél, és akkor mondanám, hogy mert akkor nem tudnék a feng shuival így foglalkozni, sőt, ezt se írnám most, csak egy primadonna lennék.  Príma donna :) És az kevés. 

Azt mondanád, ha nem ismernél és kedvelnél, most tökkelütött sült bolondnak tartanál, én meg mondanám: tudom. És hogy nagyra tartom a tudásod, a kedvességed, szerénységed. Te lennél a legjobb barátom. Legjobb barát ugyan van-e? Szerintem nincs is, meg van is. Örökösen nincs, de időnként igen. Időnként te vagy az, időnként más.