Tökéletes vagy. Bárhogy is nézel ki. Hunyd be a szemed, és hallgasd a lélegzeted. Tökéletes vagy. Plusz kilók? Súlyfelesleg? Hatalmas teher a testednek, és a lelkednek, önbecsülésednek. Megszabadulnod nem kell tőlük, mert ez azt feltételezné, hogy csupa harc és küzdelem vár rád. Holott a fogyás, grammról-grammra lehet egy izgalmas belső út is, amely azzal veszi kezdetét, hogy szembe nézel önmagaddal, utána pedig a plusz kilók mögötti információkat, sőt, magát a túlsúlyt is átalakítod erővé, önmagad hajtó erejévé. A fogyás kemény út, amelyben pusztán a diéták és módszerek nem tudják megadni a teljesség érzését. Minden meghízásnak van története, és néhány olyan belső, lelki oka, amivel nem kifejezetten tudunk, akarunk szembesülni. Pedig érdemes! Érdemes fölébreszteni a bennünk lévő bölcs tanítót, aki szeretettel tart elénk tükröt és segít végig mennünk a harmonikus külső/belső felé vezető úton.
Szösszenet
- Tényleg, nem akarsz lefogyni?
- Nem tudok. Időnként fogyózok, aztán feladom és visszaugrik minden, sőt.
- Ismerős. Hányszor neki futottam…
- Aha, én is. Évente x milliószor. Neked hogy sikerült?
- Véglegesen? Fél éves felvezetéssel. Akkor már nem a fogyás érdekelt, hanem az, hogy MIÉRT híztam meg. Csomó mindent elolvastam, és rájöttem, hogy amíg nincs meg a válasz - de tényleg, úgy őszintén - addig a fogyás nem megy. Ez olyan valódi felismerés volt, tudnék mit mesélni... Szerintem megér neked is egy kis ránézést.
- Jó. Mondjuk rajtad nem volt
- És nem ment le?
- Nem. Vagy 6 évig.
- Az elég sok.
- Sok, főleg, mert szembesültem azzal, hogy csak azért, mert súlyosabb vagyok, nem barátkoznak velem, nem akarnak, mint nőt, és akik azelőtt kedveltek, most lekezelnek.
- Á, ezt én is átélem, csak durvábban. A ’Menj arrébb dagi” csak enyhe beszólás ahhoz képest, hogy hetente mit kapok.
- Nehéz lehet. Óriási lelki teher, és szerintem még a fogyózást is gátolja.
- Persze, nincs is kedvem hozzá. Nem tudom, mit tudsz hozzá tenni ahhoz, amit úgyis tudok, hogy azért híztam meg, mert túl sokat eszem, ramaty dolgokat, nem jó időben.
- Azt tudom, hogy nekem sikerült. A lefogyásom egy nagyon kemény szembesülési folyamattal kezdődött. Önismerettel, lelki és testi tükörbe nézéssel. Kerestem a lelki okokat, miben vagyok felelős azon túl, hogy eszem bármit, ami csak megtetszik. Azt találtam, hogy csomó hihetetlen lelki izét begyűjtöttem az évek folyamán. Elkezdtem keresni, hogy mi az elhízás lelki oka? Furán hangzott, de gondoltam, nézzük meg. Összefoglalom, és átküldöm, mert túl hosszú.
- OK, köszönöm!
- Nincs mit. Több része lesz, mert sok a hizlaló ok :)
1. A meghízás okai
A meghízás objektív (nyilvánvaló) és szubjektív (rejtett) okokban gyökerezik. Az objektív okok közé tartozik a megváltozott élethelyzet-életritmus, a megváltozott életkörülmények, amelyek miatt erős stressz alakul ki, és amire az evési szokások szélsőséges megváltozása lesz a válasz. Ha a megszokott életritmus, amiben jól éreztük magunkat, valamiért megbomlik, akkor az erős szorongás kísérőjeként
az étkezést
a.) Elhanyagoljuk.
Ebből születnek az éhezős-zabálós szélsőségek, amik miatt elkezdődik a gömbölyödés.
b.) Vigaszforrásként használjuk.
Csakhogy nem akármi tud megvigasztalni. A csoki, az édességek, a finom pékáru, az édes italok, a tejalapú, selymes csemegék az egekbe lökik a vércukorszintet, és átmeneti boldogságérzetet okoznak. Utána, amikor a vércukorszint lezuhan, egyfajta kiüresedés-érzet, depresszió következik. Természetesen, a vigasz-termékeket láncszerűen pótolni fogjuk, miközben azon aggódunk, hogy hízunk, és bűntudatunk van, mert tudjuk, hogy ez így nem normális. Ez azután még több szorongást vált ki, amire még több vigasz kell.
Felborult életritmus
A megszokott életritmust a következő események, fordulatok borítják fel:
Új párkapcsolat. Házasságkötés. Gyerekvállalás. Új munkahely. Munkahely megszűnése. Új helyre költözés. Nyugdíjazás. Elköltözés (más településre, vagy másik országba). Vizsgaidőszak. Válás. A vágyott, vagy előírt diploma, vagy státusz megszerzése. Stb.
2. Hízás = lelki betegség?
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged? c. könyvében az elhízásról úgy ír, mint lelki betegségről. A túl-evés csak a következménye valaminek, amivel egy ember nem tud megbirkózni. Kiváltó okként olyan, a lélek mélyén húzódó, megoldatlan és elhanyagolt motívumokat sorol fel, amiktől átélőjük szenved, és nem tudja megfogalmazni, de ha tudna róluk, akkor ezeket egy-egy kulcsmondatban fogalmazná meg. A túlzott, vagy nem megfelelő evés, mint kompenzáció jelentkezik ilyenkor. A plusz kilók mögött húzódó lelki okok, és a hozzájuk fűződő kulcsmondatok, magyarázatok a következők:
Csillapíthatatlan szeretetéhség
„Ha eszem, akkor szeretve vagyok. Gyöngédséget, örömöt, meghittséget élek át.” Az evés-szeretet összekapcsolódása alapélményünk. A kisbaba, aki eszik, szeretetet és gondoskodást kap. Ez az élmény egész életünkben megmarad, s ha később azt érezzük, hogy nem szeretnek bennünket eléggé, akkor – csak azért, hogy ezt megkapjuk – többet eszünk a kelleténél. Ilyenkor a szeretet, biztonság délibábját éljük át. Sajnos, a belső űr, a szeretetéhség az evéssel/nassolással csak átmenetileg csillapul.
Figyelem-hiány
„Vegyetek már észre, vegyetek már észre, na, én is itt vagyok! Nem vesztek észre?! Akkor megnövesztem magam, hogy végre felém forduljatok!” Valójában ez egy nem helyesen-tudatosan közölt igény, kérés a külvilág felé, hiszen a nagy testalkat nem ad esélyt arra, hogy pozitív értelemben észre vegyenek, vagy kíváncsiak legyenek ránk.
Érintés, ölelés utáni vágy
„Ha nagyobb vagyok, akkor nagyobb esélyem van arra, hogy érintkezésbe kerüljek másokkal.” Ez a lélek zugában megbújó nem tudatos kijelentés a valóságban sokszor az ellenkező irányban sül el. A nagydarab embereket sajnos éppen, hogy kerülik, kikerülik, elhúzódnak tőlük.
Frusztráció és félelmek, elfojtott érzések
„Ha eszem, akkor nem kell éreznem. Ha ehetek, akkor nem félek. Ilyenkor nem érzek mást, csak ellazultságot, és ez az, ami nekem jó.” A félelem, szorongás mindannyiunk életében ott van, ám sokan vagyunk, akik nem akarunk, vagy nem tudunk szembe nézni és megbirkózni velük. Ilyenkor kezdődik el a nem tudatos menekülési stratégia, aminek egyik módja a túlzott evés.
Hamis énkép
„Úgy vagyok jól, ahogy vagyok. Nem kell változnom.” Dehogyisnem. A fejlődés, bele értve a testi- és személyiségfejlődést is, csak önneveléssel, önmagunk megváltoztatásával mehet végbe.
Elutasítás
„Nem szeretem magam. Másokat se szeretek. Unom ezt az egészet. Ki akarok szállni.” A túlsúlyos emberek némelyike sok esetben nemcsak önmagát utasítja el, hanem az egész környezetet, másokat is, nem elég érdekes, nem elég jó, vagy megfelelő, amivel találkozik. Az érzékeny lélek, amely minőségi élményt szeretne, az édes vigaszba, és sok puha zsírpárnába bújik/menekül.
Elvárás: fogadjatok be
„Foglalkozzatok velem, ne nézzetek át rajtam, én is itt vagyok.” A törődés igényét első sorban magunknak kell megadnunk, a környezetünknek ez nem kötelessége. Kérhetjük, de nem mindegy, hogyan és miért. Sajnos, sok túlsúlyos embert nemhogy befogadna, inkább durván diszkriminál a környezete, ezzel pedig csak fokozódik a lelki keserűség és a súlytöbblet.
Birtoklás
„A hűtőmnek és a kamrámnak, valamint a pocakomnak mindig tele kell lennie, mert amit megeszem, az a biztos!” Aki örökösen kuporgat, az a jövőt szeretné bebiztosítani. Hiányzik a bátorsága, hogy bele vágjon bármibe, ami itt és most, a jelenben megtörténhet, és élményt adhat.
A túlsúly jelzi, hogy az illető elutasítja saját elégedetlenségét, félelmeit, frusztrációit, azt, hogy nem felel meg saját énképének, hogy más akar lenni, mint ami, és aki.
Feloldás: szembenézés önmagammal
A hízás nem mindig csak lelki, vagy objektív háttérből eredhet. Van, hogy néhány életkörülményünk megváltozik, ami kiváltja a lelki terhek, negatív érzések aktivizálódását. A feloldás első lépései a kiadós testi és lelki tükör. Ez nem könnyű menet, érdemes előre felkészülni a hónapokig tartó praxisra, melynek során napról-napra, hallható hangon, önmagunkkal, a testünkkel szembe nézve kimondjuk: ez vagyok én. A lelki szembesülés hosszas folyamat, ami adott esetben csak segítséggel sikerülhet. Ha nincs segítségünk, akkor a naplózás, és egy megbízható, gyakorlott lelki vezető segíthet a szembesülés, ön-leleplezés folyamatában, valamint a helyes önértékelés és önszeretet visszaállításában, felépítésében.
Önismeret, elfogadás
Az önismereti utak hatalmas terheket vesznek le rólunk, amikor a lefogyás és az elfogadható, harmonikus külső a célunk. Eszközöket és kulcsokat adnak önmagunk fel nem tárt, fel nem ismert, nem tudatos oldalainak megfejtéséhez.
Mindaddig, amíg nem azonosítottuk, hogy a mi plusz kilóink személyesen miről szólnak, mit üzennek, addig a diéták, fogyókúrák csak átmeneti sikert nyújtanak, és a felszínen kapirgálnak.
Az önismeret, amennyiben megtaláljuk a nekünk leginkább tetsző megoldásokat, egy érdekfeszítő, hosszú folyamat, amiben sokféle módszer lehet segítségünkre.
Fizikai szinten, testünk, alkatunk megismerésében a különböző stíluskalauzok, színkalauz, stílustan, öltözködési tanácsadás segíthet. A külsőnk megismerése, a megfelelő ruhatár kialakítása nagyon fontos, hiszen ha a fizikai szinten elégedettek vagyunk önmagunkkal, akkor ezzel megalapozzuk a lelki megnyílást, fölülemelkedést, megerősödést is.
Lelki beazonosítás
Abban, hogy milyen lelki alkat vagyunk, segítenek az alternatív megismerési módszerek, mint pl.
- a keleti és nyugati asztrológia
- a különböző sorselemzési módszerek
- a személyiségrendszerek, mint az enneagram
- kineziológia,
- a mozgásterápiák: táncterápia,
- a személyiségjegyeink megfejtésében pedig a névelemzéstől az önismereti tesztekig bármi a segítségünkre lehet. Nagyon hatékony lehet a folyamatos naplóírás, mely során megfogalmazzuk és kiírjuk magunkból az érzéseinket, gondolatainkat.
Mindezek hatékony eszközök a belső folyamatok megélésében.
{Képek forrása pinterest, Elena Miró lookbook}
Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm. Itt ikeolhatod a blogot, és csemegézhetsz a fb oldalán is :)