Már a Buddha is megmondta, minekutána hosszasan ült a fa alatt, majd elmélkedése, böjtje és megvilágosodása ('buddhává válása') után kért egy tálka ételt, hogy bizony, fivéreim és nővéreim, ezt a világot a vágy mozgatja.
Előtte még azt is elmondta, hogy az élet nem egy vidám, fáklyás díszmenet, hanem ajajaj, szenvedés, és annak oka pontosan a vágy és az önzés. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy néha eszembe jut: amiatt akarok-e szépséges házban lakni - aminek nem mellékesen van egy ilyen óriási terasza, tornáca, vagy verandája - mert ez a legbelső vágyam, ami kizárólag önzésből fakad, vagy pedig ezt a vágyat ki tudom terjeszteni egy tágabb Szépség felé, amely a világ összes szépségét tartalmazza, bele tudom ágyazni abba a Harmóniába, mely mindegyikünk lényében ott szunnyad, s egyben a mindenség rendjét is fenn tartja. Tudok-e úgy vágyakozni, hogy a következő pillanatban hálás legyek mindezért, a szépség megtapasztalásáért, a csendért, melyben nyári zsongás izzik, a fényért, mely megcsillan a hűsítő poháron, azért, hogy mindezt láthatom és átélhetem. Mert ha mindezekre képessé válok, akkor a szépség immár nem önző és nyelvet lifegtető esztétikum hajhászás, hanem az életút egyik fő vonulata, mely nem veszi el az erőmet, hanem hozzá ad és gazdagít.
A terasz a kint és bent határa, nyugalom sziget, vendégvárás és bensőséges együttlétek helyszíne, esti bogarak száműzése füstölővel, és finom falatok, kortyok kínálását biztosító tér. Most már csak az a kérdés, ki ne szeretne ilyesmit, és hol legyen az a ház, azzal a jó kis/nagy terasszal? :)
Teraszok, tornácok, verandák
Ha tetszett a poszt, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. Köszönöm :)Kedveld a blog facebook oldalát , hogy lásd az új posztokat.
Szép napokat :)