2011.01.20. 08:00 Lázár Márta
Stílus - öltözködés - férfi

 

Amikor az idei divatot nézegettem, és rátaláltam a férfitrend képeire, nagy lelkesen végig futtattam egy gondolatsort, ami több napig tartott, és… nem lyukadt ki sehová, mert be kellett látnom, hogy a magyar férfi stílusa túl nagy téma (vagy nem túl nagy téma?). Gyorsan kellett volna sok statisztika, meg felmérés, el is kezdtem körbe kérdezni azokat, akik még fenn voltak éjjel 2-kor, és hajlandóak voltak chatelni arról, hogy mit jelent nekik a divat, meg a stílus. Le kellett állítanom magam, mert nyilvánvaló lett: egymagam kevés vagyok statisztika elkészítéséhez, ezért szegény ember vízzel főz alapon maradok annál, amit találok. Látom pl. lelki szemeimmel a budapesti nagykörutat, ahogy halad velünk a villamos, és majdnem minden emberen fekete, vagy sötét színű a kabát. A nők közt vannak, akik jól néznek ki, látszik, hogy gondosan kiegészítőket, színeket választanak.

A férfiak… hm. Öltözködésük alapján lehet látni, ki hová tartozik, és milyen nézeteket vall.

Leginkább a párkeresők adnak magukra. És azok, akiknek munkahelyén ciki kilógni  a slampossággal. Aztán vannak az informatikus-külleműek, a meglett bölcsészek, vannak  a komolykodók, az összkép pedig átlagos. Mindezekre lehet egy könnyű „na és” a válasz, mert persze na és, hogy valaki nem foglalkozik ilyesmivel, ha egyébként komoly és rendes, kedves, értékes, stb. Na és, hiszen válság van, a ruha pedig drága. Na és, hiszen már van párja, minek kéne öltözködnie.

Ha mérlegre tesszük, fontos-e a küllem, és a másik serpenyőbe az emberi értékeket rakjuk, nyilván ki kell mondanunk, hogy a belső valahol fontosabb, mint a külső. Én azonban nem csupán azt keresem, hogy milyenek legyünk, ha trendik és divatosak akarunk lenni, hanem azt a valamit, amit úgy hívunk, hogy stílus.

Ez pedig nem feltétlenül pénz- és trend követés kérdése, sokkal inkább az önismereté.

Nem most kezd érdekelni a téma, kb. tíz éve már autodidakta módon több hónapon át tanulmányoztam a szakkönyveket, IGEN, van  színvonalas stíluskalauz férfiaknak is :)) Azon a napon, amikor lázba hozott a férfiak stílusos megjelenése és 10 férfi ismerősöm közül 7 azt mondta, hogy őt ez nem érdekli, és bocs, de nem is fogja elolvasni az eszmefuttatásaimat, azt is megkérdeztem tőlük, ugyan miért nem.

A Mindennapok embere egyszerű. Kortársai öltözékéből, megjelenéséből indul ki, nem akar és nem tud inspirálódni, nem akar kitűnni, nem akar kilógni és más lenni. Önmaga lenni.

Ilyen válaszok érkeztek:

-         Ha már megtaláltad a párod, minek, és kinek kéne kiöltöznöd?

-         Öltözzenek a nők, ez az ő dolguk.

-         A divat és az öltözködés egy szűk réteghez kötődik.

-         Ha elkezdesz divatozni, meg öltözködni, csomóan görbén néznek rád.

-         Ha ez fontos neked, hiú vagy, és fölöslegesen.

-         Az öltözködés egy lényegtelen flanc.

-         Vannak fontosabb dolgok is, mint a ruha, inkább azokra kell pénzt áldozni.

-         A belső szépség úgyis átjön, bármi van rajtad.

-         Csak a „…k” öltözködnek, normális ember normálisan néz ki.

-         Mért, a farmer-póló kombó, az nem stílusos?

Nem, nem stílusos. Odáig nem jutottunk el, hogy megkérdezzem, vajon az illető tudja-e, hogy milyen ruha és stílus áll jól neki. És volt olyan is, aki pontosítani tudta, hogy mire törekszik az öltözködésében, mit emel ki, mit kerül - az egyetlen volt a 10 ember közül.

Stílus=önismeret

A stílus kialakítása hosszabb munka, mint azt elsőre gondolnánk. Ismerni kell hozzá az alkatunkat, testtartásunkat, bőrünk-szemünk-hajunk színének meghatározását valamelyik színelmélet szerint. Meg kell ismernünk az alap stílusokat, és hogy melyiket hordanánk szívesen, s az a stílus miből áll egy hétköznapon, egy ünnepen, és egy rendezvényen.

A stílus kialításakor fontos tudnunk, hogy öltözékünkkel milyen üzenetet akarunk közvetíteni a világ felé. És itt el is van ásva egy kutya, mert az is üzen, aki nem foglalkozik mindezzel. Hangsúlyosan képi világban élünk, így egy ember külleme egy képi kód önmagáról. Lehet ezzel nem törődni, és lehet eljutni odáig, hogy ha bárhol megjelenünk, a harmónia hordozói vagyunk. Hogy megjelenésünk egy "Igen" az életre, és azt mondja, hogy rendben vagyunk magunkkal. És szabad bennünket tisztelni, szabad ránk úgy tekinteni, mint különleges egyéniségre, hiszen minden ember hordozza magában a különlegességet. A ruha önazonosságunkat képes hordozni. Minderről szól a stílus megtalálása.

A stílus kialakítása önállóságot és érett hozzáállást feltételez. Akar-e, és mer-e öltözködni  a Mindennapok férfija?

…?

…?

Nem mer, és nem akar. Talán soha senki nem mondta még neki, hogy ezzel is érdemes foglalkoznia. Talán a családban nem volt fontos a szín- és formakultúra, talán nem volt egy kényszerítő etikett, amihez igazodni kellett a munkahelyen, sem pedig egy férfi példa, aki öltözködési stílusával kiemelkedett volna, akit követni lehetett volna.

A stílus, ha már megtalálta valaki, tiszteletet és elismerést ad. Önbizalmat és határozottságot sugall.

A harmonikus öltözék

A harmonikus megjelenés a következőkből áll össze: megfelelő színtársítás, megfelelő anyag-textúra-, színbeli összhang, az egyéniséghez illő összkép, megfelelő kiegészítők (férfiaknál minimális). Nagyon fontos a frizura és a cipő. Ha ez a kettő valakinél rendben van, az ápoltság első lépései már megvannak. Érdemes nagyon jó fodrászt keresni, mert a jó frizura hónapokig kitart, és a mosás éppen elég, hogy friss és vonzó legyen az arc.

Mi van a póló-farmerrel?

Kislányommal ültünk a metróban, és egyszerre hangosan mondta, „Anya, mindenkinek olyan nadrágja van?” Szemközt velünk szinte mindenkin farmer volt. A farmer egy átlagos, nem-stílusos valami, a pólóról nem beszélve, amely – hiába van rajta érdekes rajz, vagy kép, szöveg – viselőjét semmiben nem emeli ki (El lehet képzelni az oldalt mosolygó úriemberről, milyen lenne sál és kalap nélkül, pólóban.) Mindkettő kényelmes, bár a bölcsészek inkább a kordot részesítik előnyben, míg az informatikusok a pamut-keverékeket. Ami közös bennük, hogy legyen kényelmes, és egy kicsit álljon jól. A farmer-póló/kordnadrág-póló kombinációban előjön a belső szépség? Lehet ebben stílusosnak lenni? Hogy nem fontos? Tényleg nem.

Ha pszichológus lennék, most jól megmondanám, de hát nem vagyok az, így csak végig futtatom, hogy mire jutottam.

Az esztétikus küllem a szemlélőben pozitív érzéseket vált ki. Tehát egyfajta tisztelet a többiek felé, és önmagam felé. Nem azért kéne stílusosnak lenni, hogy jaj, mit mond rólam a másik. Hanem hogy önazonos legyek, hogy merjem megmutatni: ez vagyok én. Stílusos a ruhád, ha kifejez téged, nem átlagos, és van esztétikai értéke. Ha van benne valami „pláne”. A stílus szerintem az, hogy ki tudom választani a divattól függetlenül, hogy mi az, ami jól áll nekem, amiben jól is érzem magam. A stílus egy képi információ, ami megfogalmazza, hogy EZ VAGYOK ÉN.

Ruhát: honnét?

Például jó minőségű turkálóból. Ha valaki megtalálta a stílusát, nem olyan sok idő és pénz összeválogatni egy teljes ruhatárat. Ezeket a darabokat aztán szinte időtlenül lehet hordani.

A képeken, amiket válogattam, vannak éppen trendi, 2011-es divatú modellek, és van pár civil is. A stílus megtalálása határozott Igen, vagy Nem kimondása. Én ez vagyok, és ez nem vagyok. Szokatlan dolgok ezek, nem?

  

 

2011.01.20. 08:00
Címkék: divat önismeret

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra