2011.04.04. 19:25 Lázár Márta
A győztes

2010-ben olyasvalaki nyerte az online rendezett költőversenyt, aki még sosem írt verset.

Szerintem mindenkiben ott rejlik a szavak igézete, adománya. Amiként mindenkiben ott a színészi tehetség, festői véna, vagy a táncos. Mindenki tud énekelni. Csak fel kell ébreszteni ezeket – ez lehet egy pillanat műve, vagy több évnyi munka...

A forrás, amiből a szavak felszínre kerülnek, ugyanaz, mint ami az életünk, tetteink irányát mutatja, az életerő. Holnap név szerint is bemutatom, hogy melyik verset ki írta, most csak tessenek elolvasni, és ha tetszik némelyik, szabad üzenni a tavalyi költőknek, hogy tetszett. :)

A szavak, amiket beküldtek, és fel kellett használni a versben: liliom, rend, kávé, szunnyad, kapcsol, katasztrófa, körömlakk, akác, ámbra, fattyú, huzatos, malom

1.

Élet

Liliomerdőben sétálok

Patakparton malmot fabrikálok

Az út mentén akácvirágot eszem

Bordó körömlakkom a körmömre kenem

Huzatos lépcsőházban dalolok

Gőzölgő tejeskávét szagolok

Alvó kisbabám mellett szunnyadok

A rádióban Vivaldira kapcsolok

Parfümöm ámbrájától fulladozom

Fattyú mivoltomon gondolkozom

A rendetlenség láttán katasztrófát kiáltok

A szobámban és a fejemben rendet csinálok

Élek

Átélek

Megélek

Mert élni jó 

(Szerző: Zita)

2.

Huzatos idők...

Ámbraszagú, petyhüdt most,

Miért e malom?
Huzatos idők, zivataros éjek,
Kell-e a kávé? Mondd...
Kapcsolj kedves, mi az, mi bánt,
Liliom az arcod, hófehér.
A fattyú az, ki felkiált,
csepereg a vér...
Akácillatú körömlakkal ébredek.
Katasztrófa vagy rend?
Csak szunnyadás...

(Szerző:Orsi) 

 

3.

Új világ

Körömlakk csöppen. Nyílik az akác.

Menj innét te macska, sicc, kácc!

Remek ez a kávé, az óír krémmel.

Bekapcsolod a tévét, hírt nézel.

„A mai napon se volt katasztrófa!

Ámbra illatú virág nyílt az ablakomba’.

Egy régi ember kiabálta: „Fattyú!”

Odament a stáb, s kiderült: egy hattyú!

A huzatos szelekre ne várjunk,

Tudjuk ugye, más lett a rend.

Liliomfelhők jönnek holnap,

És telepatikusan utazhatunk fent, meg lent.”

Terjed a szépség, s a szeretet, mint legősibb hatalom.

És jóféle tönkölyt őröl minden malom.

Ma is finom kenyeret sütünk,

A lenyugvó nappal szemben lecsücsülünk.

Régi arcok a kivetítőn: anyánk, apánk képe,

sírunk kicsit, majd dalolunk.

Mind, békében, férfiak, nők.

Voltak. Lettünk.

A múlt a jelenben összeér.

És mi vagyunk: ŐK.

(Szerző: Márti)

 

4.

A balga lovag

A fattyú lovag a Liliom Rend tagja,

akácosban lovagolva a kávéját iszogatta.

Majd ámbra ízű körömlakkal folytatta,

így érkezett meg a huzatos malomba.

Az ajtót berúgva, zsákját a földre ledobta.

Érezte, valahol itt szunnyad a katasztrófa.

Mégis későn kapcsolt a balga,

mert a vipera így is megmarta,

és a fattyú szemét örökre lehunyta.

(Szerző:Miki)

5.

 Születés

Körmödön kék körömlakk.

Huzatos folyosón, sötétben kopogsz.

Szárnyaid szorosra húzod.

Magas sarkad üveget zúz: képen tiporsz.

A kéz fényt kapcsol, a villany szikrát vezet.

Keresed az Otthont, felirat fogad:

„Katasztrófa sújtotta övezet”.

Leülsz, hátra dőlsz, hajad szétomlik a pókhálós falon.

Szíved véredet őrlő, biztos malom.

Kávé zacc penészlik, akác mézén hangyák osonnak.

Elszunnyadsz a nyirkos, csöpögő köveken.

Selyem pilla, ámbra mellek, liliom tested

átrepül a föld alatti-feletti tereken.

Fattyú! – súgja arcodba hangtalan a kerub.

Lezuhansz. Megszületsz. Sírsz. Csend.

Nézel. Nappal, éjszaka.

Szuszogás. Élet. Rend.

(Szerző: Márti)

6.

Ki vagy?

Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág?

Nem tudod, talán csak sejted.

Rendben éled életed, kávét iszol, tévét kapcsolsz.

Katasztrófákról hallasz, fattyúkról értesülsz.

Ámbrával dúsított krémet mázolsz magadra.

Ki vagy?

Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág?

Mit keresel e körömlakk szagú világban?

Önnönmagadat?

Keresed a kérdésekre a választ, mindenütt.

Remegsz ezen a huzatos bolygón.

Szélmalom módjára forogva éled napjaid.

Ki vagy?

Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág.

Hiszed-e, hogy Te vagy?

Érezted-e már, hogy Te vagy?

Szunnyadó liliom vagy, alvó akácvirág.

A világ benned van, és Te vagy a világ.

(Szerző: Orsi)

7.

Patakparti kaland 

Egy szép nyári reggelen

a malomnál jártam

A patakban szunnyadó

kis békákat láttam

Liliomok virultak

cserfes patak partján

Az akác lombja alatt

bégetett egy bárány

Idilli volt. Hamarost

megéheztem ottan

„De hisz van nálam étel!”

Táskám kikapcsoltam

Elővettem mindent és

abroszomra raktam

Rendben megterítettem

halkan falatoztam

Evés után a kávém

lassan kortyolgattam

Ámbraszagú levegőt

szívtam csak és szívtam

Ekkor történt: hirtelen

megjelent egy medve

Megpakolt terítőmet

vágyakozva leste

Nekiindult. Ijedten

elszeleltem onnan

Csapot papot otthagyva

mentem ahogy bírtam

Kutyafattya medvéje

nem utánam eredt!

Felriadt egy kismadár

elszállt fejem felett

A huzatos ösvényen

lobogott a hajam

A medve még mindig jött

a száján a vajam.

Fel egy fára! gondoltam

s így is cselekedtem

Magasra kapaszkodtam

mikor észrevettem:

Körömlakkom lekopott

de nagy katasztrófa!

Sebaj, üvegcsét elő

újrakentem nyomba

A medve meg furamód

nem mászott utánam

Lusta volt csak, vagy lehet

megszagolta lábam

Kis idő elteltével

lemásztam a fáról

Hazamentem s meséltem

ez ijesztő kalandról.

(Szerző: Zita)

2011.04.04. 19:25

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra