2011.04.08. 15:00 Lázár Márta
A bérgyilkos meg a qi

Verset írni – nem menő. Bezzeg a régi Kínában. Ha hivatalnoki, netán politikai karriert akartál, verseket bifláztál (431 286 szóból álló szöveg kívülről), illetve költened kellett, időre. Előfordult, hogy a legzsírosabb posztokért, a császári hivatalnoki rangért 3000: 1 volt a túljelentkezési arány. Klassz. Vizsgakövetelmény volt a zenei érzék, a kalligráfia, szépírás, a verselés… Kedves ismerősünk, G. csak azt válaszolta erre: ha itt az lenne – nem lenne kormányunk. :D

lényeg

Ha szimplán akarjuk megfogalmazni a lényeget, azt mondhatnánk, hogy Kína yin kultúra. Az örök törvényekkel, az égivel való egységet, a yin-yang egyensúlyát tudatosan kereste mindenben. Bármilyen témában belülről indul el, és a belsőhöz tér vissza, miután körkörösen végig vitt egy folyamatot.

Hogy paradox módon ennek mégis van konkrét eredménye, az evidens, hiszen Kínában évszázadokkal azelőtt, hogy mi tudtunk volna róla, nagyjából minden mechanikus és egzakt dolgot felfedeztek, kezdve a papírtól a repülőig és a templomi orgonáig… Mégis, elsőre nem ez jön le, akárcsak az se, hogy a költészetnek lenne valami egzakt haszna! A nyugati világ individuális kultúra, konkrétumokat kereső, yangos, a külsőtől indul el, és a külsőhöz ér. Mi képeket nézünk, ’képet alkotunk’ konkrét és átvitt értelemben, mindenről tudni akarunk intellektuális szinten. Ők képekben gondolkodnak és írnak. Nálunk a vallás és a jövő kérdése egy intim téma. Kínában a legmesszibb korokig nyíltan érdekelte a népeket a dolgok miértje, a sors és a jövendő. Felfedezték az egyetemes természeti törvényeket, azután egyedülállóan erre épült rá az egész kultúrájuk. Egy analógiás rendszer alakult ki. Mit akar a mindenség, mi van vele - az lesz velem is. Ha kint vihar van, bennem is vihar lesz. Ha bennem béke van, kint is az lesz. „Folyamatosan figyelni befele, és fölfele.”- mondja Gyökössy Endre. A kínai nyelv minden írásjegye egy stilizált rajz, egy kis remekmű. Hordozza a kifejezést magát.

olló

Tokaji Zsolt a Kínai Jelképtárban írja, hogy egyik magyarul jól tudó kínai ismerőse állt elő azzal, hogy talált egy magyar szót, ami írott formájában a szó jelentését is tartalmazza. Mi lenne az, kérdezte, mire az ifjú úr gyorsan leírta, hogy: olló.

A kínai nyelv abszolút ilyen képi, és bőven tárgyalni lehetne, hogy ez mennyire meghatározza a gondolkodást és világlátást. De hogy mi haszna van a szépírásnak… Ők évezredeken át hihetetlen hasznosnak tartották, akárcsak az irodalmat. Aki tud időre, jó és ihletett verset írni, az a törvényhozásban és az igazságtevésben, a felmerülő ügyekben is megbízhatóan ragadja majd meg a lényeget, és jó döntéseket hoz. Át tudja magát adni az ihlető Forrásnak.

kicsit lila, de igaz

„A vers érzelmek és gondolatok terméke. A szívben élve érzelem, a szavakba jutva vers. (…) Ha az érzések hangokká lesznek, az a zene. A jó kormányzás korának zenéje nyugodt, örömteli, hiszen a kormányzás harmonikus. A felfordulás korának zenéje elégetlenkedő, haragvó, hiszen a kormányzás elfajult. A pusztulásba rohanó ország zenéje panaszos, hiszen a nép nyomorba jutott. Ezért a nyereség-veszteség szabályozására, az ég-föld megmozgatására semmi sem alkalmasabb, minta vers.” (Vej Hung, Kr. u. I. sz.)

„Az ember költészetének ereje a Végső Elvbe nyúlik. Hatalmas az irodalom ereje, együtt született az éggel és földdel. Mindenki, aki szép írásműveket alkot, az örök Tao szelleméből merít. Dicsérni a  jóságot és helyes útra terelni a gonoszságot: örök idők óta ez a költészet feladata. (…) Az írástudó, akinek szívében lakik a költészet és művészet lényege, helyesen tud cselekedni minden fontolgatás nélkül. A körülményekhez igazodva egy pillanat alatt dönteni tud.” (Liu Hszie: Az irodalom szíve, Kr. u. 5. sz.)

qi

Azt a finom valamit, amit ők Qi/csi-nek hívnak, és a Tao megnyilvánulása, legjobban úgy lehet megtanulni érzékelni, ha a finom dolgokra figyelünk. Az érzelmeinkre, az első gondolatra, ami megjelenik bennünk, az intuíciónkra. Ha a qi változik, változnak a körülmények is. Amint valami megzavarja az áramlást, a legfinomabb külső formák vele együtt változnak. Ahhoz hasonlít ez, mint amikor rossz hangulatunk van, és az étel is odakozmál, a mosópor kiömlik, stb.

A versben van valami, ami közös azzal, ahogy a harcművész indirekt, körmozdulatokkal vív, vagy ahogy a császár abból veszi észre, hogy a vele szemben álló ember áruló, és az életére tör, hogy figyeli a gyertyák lobogását. A Hős c. filmben ott van ez a jelenet, óriási terem, az uralkodó széke előtt széles sávban égnek a gyertyák.  Sehol egy teremtett lélek, csak a  császár, meg ez a bérgyilkos harcművész, aki egyre közeledik, és lenyűgöző történeteket mesél. Amikor már olyan közel kerül, hogy egy eldobott virág a lábaihoz hullna, a császár elmosolyodik.

- Meg akarsz engem ölni - mondja.

- Honnét tudod?- kérdezi meglepetten a harcos.

- Megváltozott a gyertyák lobogása. – mondja a császár, aki mellett nincs felügyelet, nincsenek testőrök. Szeret verset írni.

2011.04.08. 15:00

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra