2011.08.15. 16:00 Lázár Márta
Egy csipet Sziget...

Nem írok arról, hogy mennyibe került a belépő (napi jeggyel voltam), meg az eleség (vittünk szendvicset), itóka (literes fröccsöt ittunk ketten roséból, megvártam, míg jéghidegről kissé fölenged), nem méltatom, hogy idén is mi minden hangzott el róla, mindezt megírták mások. Inkább azt propagálom, hogy ha megadatik, hogy egy napra kinézhess, megtalálod, ami számodra szórakoztató, érték, szép, feldob. 

A Sziget egy hatalmas játszótér – felnőtteknek. 

Minden évben vannak térbeli és művészi vonatkozásai, tavaly a homok-szobrokat, tegnap a térbeli fa-remekeket csodálhattuk. A Socalled-t nem ismertem, de olyan modern és autentikus klezmer-eklektikát produkált azonban, amire nem lehetett nem táncolni, akár volt gyerek az alkaromon, akár nem.

Propagálván, hogy anyának lenni jó :D 

A végén odajött néhány lány, és mosolyogva, angolul mondták, hogy hát, ó, hát, ahogy a kicsivel táncoltatok… Köszönjük. Elhangozhat persze a kérdés, hogy egy igazi anyának jár-e a Sziget, a tánc, az ugrabugra, szórakozás, hitelét veszíti-e, megbélyegzik-e, ha a kicsiket is kiviszi, stb.

Socalled:

nem erre roptuk, de volt ez is. Ez a fiú, Josh Dolgin mindent tud a klezmerről. www.youtube.com/watch

Vizuális élmények? Igen. Bőven volt. Színes és modern, ultramodern és autentikus, magyar és nagyvilágbeli, konform és kozmopolita képi mozzanatok. 

Képek: nem igazán adják vissza az összhangulatot, és abban a pár órában nehéz is volt minden szépet és jót rögzíteni (miközben rohangásztam a kicsik után), és hát fotós sem vagyok. De talán-talán egy csipetet átad... A homok-szobrok tavalyról valók. 

 

 

 

2011.08.15. 16:00
Címkék: art

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra