2018.06.17. 20:20 Lázár Márta
Apák napja

008_2.jpg

Apák napja kapcsán Pál Feri egyik apás előadásából olvashatunk. Amiket mond, rímel azzal, ahogy Bert Hellinger kiemeli az apa fontosságát az egyén életében. A Valakiét, akit a keleti kultúra sok helyütt az Ég-gel hoz párhuzamba, mondván, tőle, általa jön a fény, a bölcsesség a Földre, mely anyaként azt befogadja és termékennyé teszi.  Az apát manapság nem szokás annyira becsülni, különböző okok miatt. Ha a szülők elválnak, kap-e biztatást a fiúgyermek, hogy: nyugodtan lehetsz olyan, mint apád? Pusztán amiatt, mert az Élet két ember által áramlik hozzánk. Anya és Apa által. 

Belépés a férfivilágba

Óriási jelentősége van, ha egy fiúgyermek meg tud merítkezni még fiúként a férfiak világában. Hogy ott beavatást nyer. Beavatódik a férfivilágba, harcossá lesz, mágussá, királlyá, meg szerelmessé. Beavatást nyerni a férfivilágba: erre nagyon nagy szüksége van a férfiaknak, és ez, amit macsóskodással nem lehet elrendezni. Attól, hogy valakinek van sok pénze, vagy magas széken ül, még nem biztos, hogy beavatást nyert ebbe a férfivilágba. Mert ezt egyáltalán nem ezen mérik. Ám ha egy férfi beavatást nyert a férfivilágba, akkor meg van az alapja, hogy férj és apa lehessen.

Ha nem nyert beavatást a férfivilágba, nagyon nehéz neki, mert sok-sok-sok mindent a házastársi kapcsolatában kell(ene) megtanulnia. Szó sincs arról, hogy lehetetlen, csak hát később kell megtanulnia. Pl. egy apa nagyon nehezen ment haza az első, majd a második gyerekéhez, mert mit csináljon velük, és amikor megszületett a harmadik gyereke, eljött hozzám, és azt mondta: „Most végre rájöttem, hogy mit jelent az, hogy apa vagyok.” Három gyerek kellett neki hozzá. Milyen nagy dolog, hogy el tudta csípni, s végre milyen jó a gyerekeinek!

002_2.jpg

Nő és a férfiak világa

A nőknek is fontos lehet, hogy egy apa bepillantást nyújt és beengedi őt a férfiak világába.

Azt mondja: „Igen, te a női világból jössz, ez meg itt a férfivilág. Gyere, ülj le, nézz körbe. Itt így mennek a dolgok.” Igen! Azt nem felejtem el, képzeljétek megtörtént! Ilyen nővel még nem találkoztam, soha nem sértődött meg semmin! Dühös nagyon tudott lenni, meg konfrontálódott, szomorú is tudott lenni, meg tudta magát védeni, de megsértődni soha. Sokat voltunk együtt egy közösségben, és föltűnt ez nekem. Hogyhogy nem sértődik meg? Azért is voltam erre érzékeny, mert az anyukám mindig megsértődött. Mindig, ő így védte magát. Rettenetes volt gyerekként, hogy nem mehetek oda az anyámhoz, mert meg van sértődve, és nem tudom őt megtalálni sehogy se, nincs kulcs. Ez a nő pedig sosem sértődött meg. S megkérdeztem: „Te, mondd már, te miért nem sértődsz meg? Mikor az összes barátnőd megsértődik.” Gondolkodás nélkül azt mondta: "Azért, mert egyszer az apám erre megtanított. Egyszer megsértődtem, és nem az anyám jött oda, hanem az apám, és azt mondta: Ide figyelj, Pirikém, ez egy hülyeség. Vagy ezzel a hülyeséggel akarod végighülyéskedni az életed, vagy kitalálsz valami jobbat. Na, csókoltatlak." És Pirike rájött, hogy az apjának van valami lövése az élethez, és rájött, hogy megsértődni kifejezetten hülyeség.

Hogy bebocsátást nyerjen, vagy egyáltalán elhiggye, hogy bebocsátást kaphat a férfivilágba, ez a nőnek is elemien fontos. Ha egy nő megmarad az anya világában, ez nem könnyű, hiszen az édesanyja az élet első szakaszában a legfontosabb személy, és ugyanolyan nemű, mint ő. Egy nő így könnyűszerrel megmarad ebben. Ő és az anya, ő és a a női világ. És ebből a szögből valamiképpen a férfivilág vagy megvetés tárgya, vagy egy idegen világ, vagy félelmetes, undorító, de abban igazán sosem tud otthon lenni egy férfi révén.

003_3.jpg

Ha beléptél, boldogulsz

Szóval, egy férfinek pláne hihetetlenül fontos, hogy bebocsátást nyerjen a férfiak világába.

Aki bebocsátást nyert a férfivilágba, tud azzal mit kezdeni, ami a kezében van. Ez itt egy kalapács, az meg egy szög. Ezzel sok mindent lehet csinálni, fogjuk meg! A másik meg csak rakosgatja, kalapács, szög, kalapács, mit is csináljunk vele, vagy hogy is… Hallja az édesanyja hangját, hogy „Vigyááázz kisfiam, még az ujjadra ütsz! Vigyáááázz, a szög az egyik felén szúr! De a másik fele se veszélyteleeeeen!” Ugye akkor ott bénázok, rakom, izé, „Nem lehet, hogy akkor esetleg más üti? Én, én, de hát én csak fogom. Jaj, de nem fogom, én inkább csak ütöm…” Na, assz’em ezt jól leírtam. Előfordul, hogy valaki végérvényesen, esetleg végérvényesnek látszó módon ott toporog az apai világ ajtajában. „Szabad nekem ide belépni? Nem szabad? Beengednek, vagy majd hogy fogadnak engem?”

Jaj, elmesélem nektek a katonatörténetemet, mikor zöldfülű voltam! Körülbelül hét hete voltam katona, és az történt, hogy kinn voltam eltáv-on. És amíg kinn voltam, föltörték a szekrényemet, s ellopták az összes cuccom, és én a szolgálatfölvételre értem vissza, félórával előtte. Fél óra alatt össze kellett szednem mindent úgy, hogy a szekrényem teljesen üres volt. Ugye azt csak a, hogy mondjam, egy kizárólag a női világban otthon lévő ember gondolja, hogy ilyenkor bekopogunk egy kedves emberhez, és elbeszélgetünk erről a nehézségről, kicsit ötletelünk, milyen megoldások lehetnek, most késő van, tehát lefekszünk, vacsi, alvás, és akkor majd holnap megnézzük, hogy mit lehet csinálni. Nem! Ha fél óra múlva szolgálat, akkor ott kell állni cuccban. Az, hogy te hogy oldod meg, a te dolgod. Jól van, fél óra múlva azért a szolgálatot fölvettem, egy kis problémával. A lábam 47-es, tehát azért 47-es bakancsot este 10-kor venni, kérni, szerezni, lopni… Mindegy, melyik úton indultam volna el, 47-es! Ezért egy 43-as bakancsban kezdtem el… Szolgálatban ugye, este 10-től reggel 10ig… És nem veszed le a bakancsot, az nem olyan műfaj. Na ez kemény lesz, tehát ha eddig nem volt kalapácsujjam, majd lesz a végére. Ugye, a nagymamám irigykedik majd rám. És mi történt? Ez alatt a szolgálat alatt, ahogy így állok, most persze nem látjátok, mindegy, így állok, és a lábam… hét hete vagyok katona, gőzöm sincs, mi hogy van, honnan tudnám. S akkor egyszer csak egy kínos pillanat, be kell menni a századparancsnokhoz.

Nincs mese, hát akkor bemegyünk, oszt’ akkor valami lesz. Na igen ám, de kopogok, „Öőő!”, hát ezt lefordíthatom, szerintem értjük. A 43-as bakancsban tényleg nem voltam túl fess, és arra gondoltam - próbáltam fölkészülni az ismeretlenre - hogy beállok oda, és ott ül vagy áll ez a nagyon csillagos ember, én elmondom, ő mond valamit, tehát valami lesz a helyzettel. De ahogy kinyitottam az ajtót, éppen megbeszélés volt, ezredesek, alezredesek, és én hét hete voltam katona, azt se tudtam, mit kell csinálni, no de hát ezzel a helyzettel meg aztán se kép, se hang. Lement a roló, egy ilyen zombi létbe átcsúsztam, és valahonnan, nem t’om így az agyamnak valami rejtett zugából így kijött belőlem egy mondat. „Kérek engedélyt tartózkodni!” Körülbelül 34 csillag így rám nézett, lábamat nem is látták, csak így ezt az embert, 195 centi teljes tanácstalanság, és a századparancsnok halál lazán, mint amikor valaki éppen, mit t’om én, nyáron nyaralásból visszarakta a szörfdeszkát a homokra, és így ül, azt mondja: „Tartózkodjon.” Értitek, és ők folytatták a tárgyalást, én pedig ott álltam így az ajtónál. És próbáltam, hogy valamennyi vér azért a fejembe is menjen. 1-2 percbe került, mire nagyjából fölfogtam, hogy hol vagyok, és mit kéne. „Százados elvtárs! – elvtársazás volt még akkor – Kérek engedélyt jelenteni! – Jelentsen!” Elmondtam, válaszolt, kimentem, és átéltem, hogy milyen az, amikor valaki fölkészületlenül megpróbál belépni a férfivilágba.

007.jpg

Az apa felé

Mondom a spirituális mélységét. Meg tudom találni a helyemet az életben és a világban. Tehát megyek, és kezd kialakulni bennem a meggyőződés, hogy meg fogom tudni találni a helyemet az életben és a világban. A következő, mikor elérkezem az apához. Amikor valaki – mert mindegyik szakasznál valahogy el is lehet akadni – valaki egész életében ott áll a századparancsnok ajtaja előtt és… vagy ott vesztegel, kér engedélyt tartózkodni, és akkor… ott marad, és tartózkodik. Így lehet elakadni az apánál, hogy valaki az egész életét valamiképpen az apja árnyékában éli. Hogy azt gondolja, az egész Föld olyan kicsi, hogy az apja árnyéka az egész Földet beborítja. Akkora az apja, hogy ha süt a nap, az apja áll a földön, és még a talpa alatt is, még ott is árnyék van. Mehet ő akárhova, az apja árnyékában van. Ez az, amikor valaki ott reked egy hasztalannak, vagy kilátástalannak tűnő küzdelemben azért, hogy valamiképpen megszerezze az apai örökséget, hogy valamiképpen fölérjen egy kicsit az apjához, és az őt észre vegye. És hol vagyunk még attól, hogy megbecsüli az apa a fiút és tanítja, vagy egyenrangúnak tekinti!

Apai örökség

És itt a spirituális mélység, olyan szép a tékozló fiú története. Az apai örökség nem a lóvé, az ingatlan, meg az arany, az állampapír, vagy micsoda, annál az sokkal finomabb szövésű, és van, aki úgy éli az életet, hogy azt föltételezi, hogy az apám sosem adja nekem oda az örökségem, soha! Az nem lehet az enyém, nem indulhatok el az örökségemmel az életben. Az valamiképpen ott maradt az apámnál, és nekem még 60 évesen is oda kell járulnom, hogy valamit, egy pici kis örökséget, egy picit hadd kapjak belőle. S akkor az apám mondjuk azt mondja, hogy „Hát, te sosem leszel normális ember.” És akkor elrekedünk annál a pontnál, hogy az örökségemet sose kapom meg, és abból nem tudok élni. Tehát hogy eljutni a maradandó örökségig. A szívében vihet sok mindent az ember, a lelkében, a fejében, az emlékeiben, biza. Ezt értem örökség alatt. Mikor valaki állandóan le van ragadva annál, hogy van-e a tarisznyában, nincs-e, adott-e az apám, nem adott, üres az egyik zsebem, kicsi a zsebem, lyukas a zsebem és azt mondja: „Hát nem ez az örökség?” Haha!

Ez volt tehát Az Apánál. A spirituális mélységét, ami egy meggyőződéssé érlelődhet bennünk, így fogalmaztam meg: Alkalmas vagyok az életre, képes vagyok tenni másokért is. Alkalmas vagyok az életre, van annyim itt, meg itt! Alkalmas vagyok az életre, s képes vagyok tenni másokért. Mondanék még valamit. Ízleljétek meg ezt a néhány mondatot. Tudjátok, az tud igazán a miénk lenni, amit hálás szívvel meg tudtunk köszönni. Amíg valaki valamit nem köszönt még meg, nem igazán az övé. Ameddig nem, csak nálam van.

009_2.jpg

Leválás az apától

Innen vezet az út el az apától. De az apától elfelé is bőven el lehet akadni, ugye ők azok a valakik, akik állandóan az apjukkal, a férfivilággal, a tekintéllyel, bármivel, ami ehhez a világhoz olyan evidensen köthető, perben vannak. Sok férfi nem tudja eléggé a gyümölcsöket teremni, hanem az egész élete egy kiábrándult, csalódott, vagy szomorú, vagy dühödt provokálás, lázadás, kritikája az életnek. Úgy nem nagyon lehet gyümölcsöt hozni, hogy leragadok a kritikánál, a lázadásnál, az elégedetlenségnél, a panaszkodásnál és a többinél. Tehát az apától el. Olyan szép volt, ahogy Richard Rohr beszél arról, hogy egy férfi előbb-utóbb családot alapít, mint egy jó király. Nekifog családot alapítani. De ahhoz el kell távolodnia az apjától. Amikor az apától elfelé vagyok, ott a spiritualitás irányába elmélyülhetnek az élettapasztalataim, így fogalmazhatnánk meg: Most már tudom, hogy válhatok valakivé, áldott ember vagyok. Enyém az örökség, áldott ember vagyok.

Áldás

Olyan sokan fájlalhatják, fájlalhatjuk, hogy nem kaptunk elégséges szülői áldást. Azért az mégiscsak olyan gyönyörű, ahogyan mondjuk egy apa haldoklik, és köréje gyűlik a család, és az apának ott az – főleg a Nagy Apának, a nagyapának – a megszentelt föladata, hogy áldja meg az utódait. Hogy úgy kell elmenni ebből a világból, hogy áldást adunk azoknak, akik maradnak. Így érdemes elmenni ebből a világból, nem úgy, hogy „Nem kaptok semmit!” Hogy lehet úgy elmenni? Hogy?

Milyen nagy dolog, mikor fekszik egy idős nagyapa, és valamilyen formában, valahogyan kifejezi azt azoknak, akik maradnak, hogy „Áldottak vagytok. Az áldásommal élhettek itt és én megyek el. ” De gyönyörű dolog ez! Micsoda óriási lehetősége egy férfinek 70-80-90 évesen. Ezért az élet egy folyamatos fejlődési lehetőséget ad, ezért szoktam ezt nagyon mondani. Fizikailag megyünk lefelé, de máshogyan mehetünk végig fölfelé.

Itt akkor szeretnék egy picit az együttérzésemet fejezném ki. Tudjátok, hogy én sem kaptam elégséges áldást, hát erről beszéltem. Beszéltem, nem úgy, mint aki nem t’om én, aranyifjú és akkor nyomja le azokat, akik meg nem. Hát erről szó sincsen. Ugye emlékeztek, hogy édesanyám, aki egy másik életet kívánt nekem, mit mondott arra, mikor elmondtam neki, hogy pap szeretnék lenni. Sírógörcsöt kapott, és azt mondta: „Akkor én fölkötöm magam, meg a kutyát is!” Olyan kedves, ahogy ezen derültök, életem egyik traumatikus pillanatát mosolyogtátok meg. Hát nyilván, ha nem lenne már benne a tarisznyában, meg a szívemben már, nem mondanám el. Ilyen röhejesen hangzik. Nagyon röhejesen hangzik, köszönöm, igazán…, na. Ezzel azt akartam csak mondani, hogy lehet azzal is élni, hogyha valaki hordozza azt a fájdalmat, vagy sebet, hogy amerre az életét elkezdte vinni, arra nem kapja meg az anyai/apai áldást. Emlékeztek, hogy később, mikor édesanyám nagyon idős lett, akkor egyszer kiderült az, hogy a papszentelésemnek az éjszakáján hívta föl egy barátnőjét, hogy imádkozzanak már egy kicsit, hogy hátha mégsem szentelnek föl. Ez így volt, így volt. Tehát nem lehetne azt mondani, hogy egy ilyen önfeledt boldogsággal ült az Esztergomi Bazilikában, nem is látszott úgy, tehát nagyon hiteles volt. De hát eljött, hát azért mégis csak. Ezzel azt akartam mondani, hogy tudom, hogy milyen az, amikor az embernek a szíve fáj, hogy valami áldást, amire vágyik, vagy amit vár, nem kap meg. Tudom milyen.

De éppen ebből a fájdalomból jöhet egy nagyon fontos spirituális mélység. Ez pedig az, hogy: Az élet nem a szüleinktől származik. Nem tőlük származik. Rajtuk keresztül kaptuk az életet, de az élet nem tőlük van, ezért van valaki, aki mélyebben alapozza meg az életet, mint a szüleink. Van valaki, aki mélyebben áll, és hogyha az apám és az anyám nem adott áldást, most arról nem is beszélek, hogy esetleg átkot szórt rám, nem adott áldást, attól még valaki, aki több az apámnál és az anyámnál, megáld engem. Ez a spirituális mélysége. Hogyha ebbe az irányba valahogy nem tud megtörténni a gyógyulás, akkor ott rekedünk az úton, nagyokat esünk… Van, aki több a szüleinknél, és ez a szüleinket nem kicsinyíti. Egyszerűen csak többek, ők, hárman. 

010_1.jpg

 {Forrás: https://www.palferi.hu/} A Feng shui trend blog fb oldalát itt kedveld. Köszönöm! 

2018.06.17. 20:20

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra