2010.12.15. 23:46 Lázár Márta
Milyen a jó gyermekjáték?

j4.jpg

Ahhoz, hogy megértsük, milyen a "jó", azaz megfelelő, gyermekhez illő játék, nézzük meg, mit mondanak a szakértők: Vekerdy Tamás, E. Plattner, Mezei M. Mária, valamint tapasztalt szülők a témáról. 

Ajándék és felelősség

Amikor felnőttnek választunk ajándékot, számba vesszük, hogy örömet szerzünk-e vele, hasznos, hordoz-e valami pluszt.

Egy kicsi gyermeknek ajándékozni mindezeken túl felelősség is. Hiszen ő nem kicsi felnőttként, hanem első sorban empirikus és empatikus módon létezik, magyarán: érzékel, tapasztal, illetve beleérzi magát, beleéli abba, ami őt körülveszi. Vagyis soha nem intellektuálisan közelít a világhoz.

A „belső vetítés”, a belsőjében megélt képalkotás nála még nagyon erős! Belső képeket formál abból, ami őt ingerként éri. Minden, amivel kapcsolatba kerül, lenyomatot képez benne 3 szinten:

  • a testében (fizikai megnyilvánulások, hogyan használja a testét)
  • lelki téren (érzelmi megmutatkozások)
  • szellemi szinten (gondolkodás, agyi tevékenység) szintjén. 
Saját világának maradandó modellje ebből a folyamatból alakul ki.
Az élet és a jellem alapjai 0-7 éves korig tevődnek le. Amit mi nagyon lelkesen, és jóindulattal, a „hadd fejlődjön, okosodjon” felkiáltással adunk a kezébe, szerepet kap abban, hogy a fantáziája, lelkülete, gondolatvilága és fizikuma(!)  hogyan, és milyen irányban fejlődik. Ebben az értelemben a szülő valójában "azt eszi" majd gyermeke tizenéves korában, amit "maga főzött neki", a tágabb családdal karöltve, a kicsi első éveiben. 

A jó gyermekjáték

A jó gyermekjáték hagyja érvényesülni a gyermeket. Nem a játék dominál, hanem a gyermek! Tehát a játéknak nem erőteljesebb sem a színe, sem a működése, mint ő. Nem indul magától, gombnyomásra, nem sípol, villog, énekel. Engedelmesen a gyermeki kéz alá simul, és vele együttműködik. Lehetőséget ad arra, hogy a kisgyermek alkosson, megnyilvánuljon, aktívvá váljon, és a képzeletvilága működésbe lépjen.

A kész, tökéletes, gyári játékok

sok esetben passzív szemlélővé teszik, nem engedik érvényesülni. Ha pedig egy játék a kisgyermeket bármiben is korlátozza, akkor egész fejlődését is korlátozni fogja.

A boltok hosszú-hosszú részlegein sorban állnak a mindenféle vívmányok, diadalmas mindentudó komplett szerkentyűk, amiket boldog nagyszülők, nagybácsik-nénik és szülők adnak a kis kezekbe. Tarka gyártmányok, a fiúknak mindenféle harci-, a lányoknak a nőcis modellek. Ha megvesszük, azzal hová vezetjük őket? Bizonyára egy olyan életidegen világba, amivel a maga szintjén nem tud majd mit kezdeni. 

A csilivili játékok gyermekünk érzékeit, idegrendszerét túlságosan igénybe veszik, és egy idő után egyfajta kényelmetlen függőség alakul ki benne. Már nem lesz érdekes az egyszerű fadarab, amiből várat lehet formázni, vagy gombócot „főzni”.

Amikor játékot választunk, gondoljunk bele, mekkora felelősség van rajtunk. Képzeljük el a kicsit a választott játékkal 1 hét, 1 hónap, 1 év múlva – vajon békés, derűs, boldog lesz vele, tőle?

Mennyit?

A mennyiség kényes dolog, a kevés pénzűek a kínaiban millió „játék”-szerű förmedvényt találnak olcsón, a tehetősebbek a szakboltokban válogathatnak, már nem szégyen listát írni, amiről beikszeli ki-ki a magáét, így ha van egy kiterjedt rokonság, akkor annyi játék gyűlik be karácsonyra, amennyi alaposan kilúgozza a gyerek érdeklődését, és bőven elvonja a családi figyelmet az ünnep valódi tartalmáról.

Ha már pici korától millió játékot veszünk, amik főleg műanyagból készülnek, fejlesztenek, hangokat adnak, villognak, hová lehet ezt fokozni, mi lesz elegendő neki tizenévesen? A kialakult függőséget nagyon nehéz leépíteni! S ha már nem érdekesek a játékok, esetleg más függőséget kell/akar/fog találni, olyat, ami szintén minden érzékét leköti. Hová vezet ez?

Elisabeth Plattner írja A nevelés mindennapi művészete c. könyvben:

„Gyakran kérdezik a szülők, hogy hogyan szabadulhatnának meg a játékáradattól. Megelőzni könnyebb lenne! Ha már ott van a gyermek körül a temérdek játék, nem is olyan egyszerű jóvátenni a dolgot. Semmi esetre sem szabad egyszerűen csak eltenni a játékokat, még akkor sem, ha alig vennék észre. Az ugye világos, hogy a gyermekek mindent utánoznak, s ha azt látják, tőlük elvehetnek dolgokat, akkor ők is el fogják venni más holmiját. A felnőtt példájának döntő szerepe van."

Nagyon nehéz szigorúnak és következetesnek lennünk, de megpróbálhatjuk kiszűrni azt, ami nem megfelelő, s arra figyelni, hogy egyszerű, hasznos dolgokat adjunk. Gondoljunk arra, hogy a játékipar nem olyan régóta létezik, de a gyártók hatalmas profittal dolgoznak, csak mert mi is, meg mindenki a legjobbat akarjuk venni. Józanodjunk ki: hosszú távon nem az a legjobb, amit kínálnak! Sőt!

Mit kerüljünk el, és mégis: mit érdemes? A következő részben ezt nézegetjük meg.

 alexandra day.jpg

 {képek: pinterest} Ha tetszett a poszt, kedveld a blogot a Facebook-on itt, Ha a 'Tetszik'-re kattintottál, kattintsd le a Tetszik gomb legördülő menüjében az Értesítéseket kérek fület, mert csak így fogod látni a friss posztokat.

2010.12.15. 23:46

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra
süti beállítások módosítása