Érzem az előszelét, nemcsak azért, mert adventi énekeket tanulunk, hanem mert a legtöbb kedvenc blogba begyűrűzött már egy hete, és mert már lassan tizenéve minden évben ilyenkor készítek adventi koszorút. Az egyik legszebb történetem ezzel kapcsolatban az, amikor a Tan Kapuja Buddhista Főiskola kollégiumában kötöttem hármat, egyet magamnak, egyet a közös asztalra, egyet meg a főiskola rektorának. Félre tettem zavaromat, bekopogtam, ő kedvesen átvette, és azt hittem, a téma ennyiben marad, egy buddhista ugyebár nem ül adventet. Gondoltam, már az is nagy figyelmesség, hogy megköszönte, sőt, percekig kereste a helyét, aztán nagyon szép helyre tette, maga elé, az asztalra. :)Hallom ám 2 hét múlva, hogy volt valami kis balhé a koszorúval, a rektor ugyanis minden reggel, amikor bement az irodába, meggyújtotta az aktuális gyertyát. Egyik hétfő reggelen azonban kiszaladt valami hívásra, és a folyosón érezték, hogy érdekes illat terjeng, rektor buddhista módra berontott, s lám, a kis koszorú épp lángolt…

Na, azóta figyelmesebb vagyok a gyertyák elhelyezésével. Mondanom se kell, hogy akkor a lelkem legmélyéig meghatódtam, mert az a rektor valódi buddhista, valódi együttérzéssel, ő az életem egyik tanítója, akitől a szeretet megélését, az adventi kulcsszó, a fiat, azaz legyen elfogadását és belenyugvását, harmonikus egykedvűségét láttam, tapasztaltam, miközben a lehető legéberebb figyelemmel kísérte a mi kis életünket. Van is erre (is) egy hihetetlen emlékem, de most rohanok teregetni és takarítani, és föltenném (első sorban magamnak) a kérdést: miről szól a karácsony? És az advent? Designról, ajándékokról, finom kajákról, stresszről, családról, fényről, megszületésről, megváltóról, a tagadásáról, születésről, örömről, szeretetről…??? 

Ha tetszik a bejegyzés, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. A blogot itt like-olhatod. Köszönöm szépen :)