Felkészülsz

életed egy szép napjára, holmikat vásárolsz és válogatsz, előveszed kedves, nyitott éned, órákat vársz, hogy eljöjjön az indulás pillanata, odautazol, találkozol velük.  És semmi. Nem történik semmi, érzed a lapos pillantásokat, hogy nem olyan a ruhád, mint az övék, nem olyan a hajad, körmöd, arcod, cipőd, hangod, hanghordozásod, egyáltalán, semmid se olyan, a hangulatod és magatartásod pláne nem. Miért nem tudsz velük kapcsolódni? És ők veled, miért nem?

Mert más az álarc, más a belső világ, amit hordoztok. És ő már nem az, akit valaha ismertél. Talán te sem vagy az, de ő biztosan más lett. Látod kikristályosodott világát, és keresed azt a régi, kedves hangot és lényt, akit szerettél, és nem találod. 

Az emberi jellemet típusokra osztó rendszerek nem véletlenül mutatnak rá bizonyos karakterekre. Az enneagram, az asztrológia, amik az önismerethez segítenek, sok-sok századnyi megfigyelést sűrítenek magukban és tükröt tartanak, hogy ha bizonyos alaptípus vagy, milyen külső-belső sematizmusokba fogsz beledermedni, és abban akár egy életet eltölteni.

Arcok, ál-arcok

Amihez körmünk szakadtáig ragaszkodunk, amiben nem szeretnénk semmi változást, az úgy ránk dermed egy idő után, mint a maszk. Mindannyian sematizmusokban élünk, ez ad keretet nekünk, biztonságot, de ha ezt öröknek éljük meg, akkor mindez álca, amit igaznak hiszünk. Ha ehhez a külsőségek megfelelőek, ha a "színpadi kellékek" mind megvannak (munkahely /vállalkozás, autó, nő/férfi, életstílus, siker, stb.) akkor nem is tudunk másokhoz kapcsolódni, kizárólag azokhoz, akik a mienkhez hasonló színpadon ücsörögnek. Tökéletesen tud ez működni, és nagyon is elhiteti, hogy a mi valóságunk az egyedül jó, és ami ezen kívül létezik… hm, létezik valami ezen kívül is?

Az álarctól megválni kockázatos. Mert mi van helyette. Mit lehet tenni, ha valami egészen mást kell kipróbálni, mint amiben eddig léteztünk.  Ha az élet úgy hozza, hogy váltani és változtatni kell, hogy lehet ezt meg- és túlélni?

Mindenkinek van álarca, és egyik se minőségibb a másiknál. Ugyan, mitől lenne kellemesebb egy kizárólag biotermékeket enni akaró álarc annál, aki csak a materialista tényekre, vagy a közösségi sorsra, vagy csak a lélekre, vagy csak a spirituális magasságokra esküszik, egyes-egyedül ezt éli és mindent, ami ezen kívül esik, megítél, lenéz és tagad. Az álarc gyönyörködik önmagában, jól elvan magával és a többi, hozzá illő álarccal, nem szeret változni, és elkülönül. Pedig...

Az álarc mögött

örökösen változunk.  Szokásaink, reakciónk kicserélődik, átalakul. Minden percben mindannyian ugyanazon a folyamaton esünk át: megélünk egy helyzetet, ezzel kapcsolatban érzünk valamit, és szükségünk, igényünk van valamire, amit vagy megkapunk, vagy nem. Ez aztán tovább gerjeszti a folyamatokat, s egy szövevényes, láthatatlan hálót képez körülöttünk.

Az álcához tartozó kellékek státusz szimbólumok: a címek és rangok, autómárkák, hobbik, ételek és szokások, de van, akinél az ideológia és világnézet, vallás, vagy az elért eredmények, bizonyos ismeretségi kör megléte, lét- és magatartásformák (pl. az elitizmus, vagy a kisebbségi lét), amiket ha hirtelen elveszítenénk, és az eddigiektől eltérő módon kellene boldogulnunk, megrendülne ez a felépített réteg, az image, szinte a végletekig jutna el a megsemmisülésben, és utána jó esetben előbukkanna a meztelen én, aki semmi másra nem vágyik, mint, hogy szeressék, és szeretve legyen, sőt, szeretni akar és átéli, hogy szeretve van. Egy ilyen énvilág-romboláshoz nagyon fontos egy erős háttér, ami lehet a hitben megélt  transzcendencia, vagy pedig egy tanító személye, ami-aki az átlagoshoz képest egészen más minőséget hordoz, és képes az image-vesztést végig kísérni és abból a „vesztest” kisegíteni.

Saját világunk megismeréséhez

nagyon sok út vezethet, köztük a már említett tipológiák. A linkekre kattintva máris olvashatjuk őket: enneagram, keleti és nyugati asztrológia, feng shui asztrológia, vagy az erőszakmentes kommunikáció, vagy az 5 szeretetnyelv, stb. És nagyon jó út hozzá a farsangot követő böjt, aminek lényege sokszor nem is csak az étkezési szokások felfrissítése, hanem belső minőségeink megfigyelése, elfogadása és kifejezése. Farsang, álarcok, kedvesek, viszlát, jövőre, frissen, üdén! 

Képek forrása pinterest

Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm! A blog facebook-klubjához itt csatlakozhatsz.