Ha valaki lakberendező akar lenni, annak általában az a menete, hogy beiratkozik egy iskolába, elvégzi a kötelező kurzusokat, vizsgázik, és ha ezzel megvan, jöhet a gyakorlási idő. Ez a munkák sorát jelenti, amelyek után valószínűleg megérik az a könnyedség, amivel aztán bármilyen térből képes lesz kihozni a legjobbat. Általában ez van. És ha nem ez van?

Akkor van úgy is, hogy egy icipici kislány, kinek neve Mercedes, napról-napra édesanyja szépérzékének és lakberendezői szenvedélyének bűvöletében él, és így nő fel. Szabad kezet és biztatást kap, hogy be- és átrendezzen egy-egy sarkot, véleményt mondhat az újításokról, részt vehet a beszerzésekben. Végig kíséri azt a belső vívódást, ami az édesanyja mérlegeléseivel jár, hogy fussa arra is, amire valójában nem futná, hiszen nem is olyan tehetősek, de az otthon alakítható szépsége szinte létszükséglet. Ha így nő fel egy kisleány, akkor vagy beépül az egyéniségébe az élmény, vagy kikerüli. 

Mi, nők

Mi, nők eleve jó térérzékkel bírunk, a jin és jang elmélet alapján miénk a tér, a férfiaké meg az idő. (És mivel minden arra törekszik, hogy a hiányzó rész által megvalósítsa a teljességet, a nőnek örökösen több idő kell, a férfinak meg több tér.) Szóval, mi nők eleve lakberendezőnek születünk. Közülünk pedig sokszor azok válnak profikká, akik nem végeznek semmilyen iskolát, de biztosan érzik és élik a teret, s ha elmennének megszerezni a hivatalos papírokat, talán el is veszne belőlük mindez. Ilyen professzionális lakberendező Dóczi Mercedes és Takács Anikó, akik lassan 15 éve dolgoznak együtt.

Anikó és Merci

a mai napig hihetetlen szerénységgel nyilatkoznak munkáikról, hiszen nem akarták ezt az utat, magától alakult így. Mindkettejüknek van „civil foglalkozása”. Aztán Anikó Merci közelébe költözött, és kiderült, hogy mind a ketten hasonló stílust képviselnek. Az évek folyamán párhuzamosan alakult át a lakásuk. Sok ismerős kérte és kéri, hogy valósítsák meg azt, amit náluk látni lehet. Így indult el az a folyamat, ami máig tart, és amelyben a két lakberendező otthonról-otthonra megvalósítja az álmokat a derűs, szép, kellemes otthonról.

Stílusuk most

Ha a képeket nézegetjük, feltűnik a sok felirat. Merci szenvedélye a betűdekoráció. Sok fehér felületet is látunk, Merciék otthona jó ideje a fehér-fekete és piros kombinációjában létezik. Ehhez mindennapos kellék a festékspray, és a piros szigszalag. Pedig volt ez másképpen is, klasszikus polgári stílus, meg country voltak az előzmények.

Szeretem

nézegetni a képeket a megvalósult átalakításokról. A teraszok a kedvenceim, de Merci régi lakásának képei is lenyűgöznek. Rá merném-e bízni a lakásomat Merci és Anikó átalakító tehetségére? Igen. Adnék nekik szabad kezet? Igen. Egy vérbeli lakberendező párosban csak bízhat az ember. Sőt, szívesen asszisztálnék is, amikor dolgoznak, csatlakoznék hozzájuk. Van, amikor behunyt szemmel is rátalálsz arra, amit keresel. A nők eleve hordozzák a biztos térkezelést. Merci és Anikó ezt a neveltetés által pallérozott őstehetséget kamatoztatják. Született lakberendezők, mindannyiunk örömére. 

Munkáik

1. Anikó lakása

2. Merci lakása, aktuális image

3. Gyermek rezidencia: 'Megmondtam, hogy NE gyere be!'

4. Merci lakása: ilyen volt, ilyen lett

Lépcsőház

 Terasz a lá fekete-fehér-piros

 Terasz, country stílusban

Tovább is van... ;) :)

Képek forrása: Dóczi Mercedes és Takács Anikó. Köszönöm szépen!

Ha tetszik a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod, hogy más is olvashassa :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is :)