A siker az egyik legfontosabb szükségletünk. Sokan csak ritkán találkoznak vele, mert kibontakozásukat folyton akadályozza valami. A lakás, a tér sokszor árulkodik a miértekről, és van, hogy hiába alakítjuk át a klasszikus feng shui  legjobb elvei szerint, egy idő után megint lelassul a siker ritmusa. Ilyenkor érdemes ránézni a szüleinkkel való kapcsolatunkra, aminek egyensúlya az összes sikerünknek forrása. 

Tiszteld anyádat és apádat

Mindegyik kultúrában találhatunk valamilyen utasítást arra, hogy a szüleinket, felmenőinket övezzük tisztelettel. A Bert Hellinger-féle szisztematikus pszichoterápia (számos más terápiával szemben, amelyek a szülők felülbírálására buzdítanak) központi jelentőséget tulajdonít a szülők tiszteletének. Egyik alaptétele, hogy mindenkire visszahat, hogy szüleit tiszteli-e vagy sem. Aki szüleit szidja, lenézi, vagy gyalázza, az egyúttal önmagát is eltaszítja magától és mindentől. Minden ember azonos az apjával, azonos az anyjával, és csak ráadásképpen tartalmaz egyénit. Ám ennek az egyéninek csak akkor van esélye kibontakozni és növekedni, ha az ember elfogadja a saját alapjait, forrásait, vagyis elfogadja a szüleit olyannak, amilyenek.

Aki a szüleit durván lebecsüli, abból valami lényegi hiányzik. Ilyenkor aztán „véletlenül” úgy történik minden, hogy az illető nem lesz sikeres, nem tudja megvalósítani magát, ürességet érez bármi eredmény kapcsán, és minél hevesebben utasítja el magától a szüleit, tudattalanul annál erősebb büntetéseket mér önmagára.

Bert  Hellinger alaptételei a szülők és gyermekeik közötti természetes szeretet rendjéről a következők:

1. A szülők adnak, a gyermekek kapnak. Ez az Élet adására és kapására vonatkozik. Amikor a szülők az életet adják gyermekeiknek, olyasmit adnak, ami senkinek sem tulajdona.

2. A gyermekek számára a szülők első sorban szülőkként fontosak, és csak ezután következnek a tőlük kapott dolgok, mint pl. az anyagiak, vagy az örökség. A szülő-gyermek kapcsolatban a mérleg soha nem egyenlíthető ki, de a gyermekek később a saját gyermekeiknek továbbíthatják, amit ők maguk kaptak.

A szülők úgy adják magukat, amilyenek, és ennek megfelelően kell a gyermekeknek elfogadniuk őket. A gyermek ehhez nem tud semmit se hozzáadni, se elvenni.

3. A gyermekeknek nem egyszerűen szüleik vannak, hanem azonosak a szüleikkel. Akár tetszik, akár nem, életünk a szüleinktől és belőlük ered.

Amikor a gyermek az életet, valamint a szüleit, vagyis azokat, akik az életet adták neki, feltételek, kikötések nélkül, és alázattal, tisztelettel elfogadja, akkor összhangban van a természetes renddel, és az élete is egyenesbe kerül, önmagára talál, és életútját teljesíti.

Vannak, akik úgy vélik, a szülők feltétel nélküli elfogadása – főleg, ha a szülőnek problematikus vonásai vannak, vagy pl. pici korunkban elhagytak, vagy nem foglalkoztak velünk – nem lehetséges, sőt, el kell tőlük határolódni. Ám az elhatárolódás mindig oda vezet, hogy az illető pont olyan lesz, mint az, akitől elhatárolódik. Minél jobban akarunk különbözni attól, akit elutasítunk, a hasonlóság annál nagyobb lesz.

4. Nincs jogunk ítéletet mondani a szüleink fölött. A családban rangsor áll fenn. Aki hamarabb érkezett, magasabban, és előbbre áll, mint az utóbb érkező. Ez érvényes a testvérekre is. Ennek a rendnek meg kell maradnia.

Amikor a gyermek oda tud fordulni a szüleihez és meg tudja köszönni, amit kapott, akkor – meglepő módon – önállóvá válik. Aki pedig konokul hiszi, hogy még mi mindent kell, vagy kellett volna megkapnia a szüleitől, az szorosan hozzájuk láncolva marad. Az elfogadásnak az a meglepő tulajdonsága, hogy elválaszt.

Hogyan történjen az elfogadás?

Alázattal. Mentesen a morális ítélkezéstől. Bárki is az anyánk, akkor tudjuk elfogadni, ha kimondjuk: Elfogadlak anyámul olyannak, amilyen vagy. Te vagy számomra az igazi.”

Ha valakinek prostituált az anyja és pl. magában azt mondja, hogy, még ha prostituált is vagy, elfogadlak anyámul, akkor igazából már nem tudja elfogadni az anyját. Ha fájdalmat érez az anyja/apja foglalkozása, vagy szellemi szintje, beállítottsága, elvei, vagy hozzá állása miatt, akkor eltorlaszolja a felé és az élet felé vezető utat. És ha ez eltorlaszolódik, akkor a boldogság útja elé is sorompó kerül.

Túl kell lépnünk

minden, szüleinkkel kapcsolatos fájdalmon. Egyszerűen csak úgy tekintenünk rájuk, hogy ők vannak, a m i szüleink, és a lehető legjobbak, ők a megfelelők, ők az igaziak. A szülők elfogadásának áldásos hatásai vannak az életünk minden területén. Ahogy Hellinger mondja: a sikeres emberek arcán ott ragyog a szeretet és az elfogadás, hogy apjuk és anyjuk felé alázattal és elfogadó szeretettel viszonyulnak, és tudják, hogy ők örökösen a kicsik, akik az élet áramlását nem maguk teremtik, hanem kapják a szülőktől, miként azok is kapják szüleiktől.

Szöveg: Thomas Schafer: Ami a lelket megbetegíti és meggyógyítja könyvéből Képek: Iain Blake

Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is:)