Hogyan legyünk boldogok? Úgy, hogy kiteljesedünk. És úgy, hogy a kiteljesedés előtt még visszanyúlunk a múltba, és összekapcsolódunk az elődökkel. 

Vannak szárnyaid, repülj!

A történelem során soha nem volt olyan szabad/egyben magára hagyott és kiszolgáltatott/ az egyén, mint manapság. Minden irányból azt a biztatást, utasítást kapja, hogy ismerje, fedezze fel, élje meg önmagát. Olyan ez, mintha mindenki arra biztatna, hogy repülj, hiszen vannak szárnyaid.

A probléma akkor kezdődik, amikor az egyén észre veszi, hogy csakugyan vannak szárnyai, azonban ezek a szárnyak erőtlenek.

Az ok legtöbbször abban áll, hogy lentről, a gyökerekből hiányzik az erő. A biztatás, hogy légy önmagad, közben csak nyugodtan szakadj el a szüleidtől, testvéreidtől, nem olyan jók ők, az eredetünktől vág el bennünket. Holott a család, amelybe születtünk, a gyökereinket jelenti, s ha élő kapcsolatunk van vele, akkor szárnyaink is megtelnek erővel, és valóban képessé válunk a szabad, élettel teli repülésre.

Gyökereink értéke

A ’20-as évektől kezdődően egy egész emberöltő életében elavultnak tűnt az elődök dolgaival foglalkozni. A sikkes az volt, hogy a szülőket le kell rázni, mihamarabb függetlenné válni, minden eszközt, amit ők használtak, elutasítani, réginek és elavultnak nyilvánítani. Mit számít, honnét jössz, ha rátermett vagy! Csak tedd, amiben jó vagy, és a múltat dobd ki az ablakon. Tisztelheted szüleidet, de tudjad, hogy különb vagy, mint ők, sokkal több, színesebb, egyénibb, értékesebb.

Az újonnan szerzett önállóság ereje a munka, önmegvalósítás, reformok, felfedezések terén nagyon új, nagyon lendületes gyarapodást hozott. Úgy tűnt, hogy minden rendben.

Aztán a férfiak leültek és megdöbbenve látták, hogy fiaik megvetéssel tekintenek rájuk. Az anyák pedig, hogy lányaik nem akarnak nőként élni, vagy ha igen, akkor, mint a rabszolgák, örökre ebben a szerepben léteznek. Ahol a múltat megvetik, ott a jövő is tiszteletlenné válik.

Keresd meg a gyökereidet

Nemrégiben, az új évezred fordulóján megjelent az a tendencia, amely a pszichoterápiában új utakat nyitott, és aminek lényege, hogy ha szárnyalni szeretnél, találd meg és tedd rendbe a gyökereidet. Keresd fel szüleidet, nagyszüleidet, találd meg a családon belül a helyed. Hogy mi ebben a különleges? Az a felismerés, hogy nem vagyunk függetlenek elődeinktől. A létezés láncolatában egy kis szemecske vagyunk, és sokszor az áll boldogulásunk, boldogságunk útjában, hogy a lelkünk, amely a mélyben az egyensúlyt keresi, kétségbe esve szolidáris mindazokkal, akiket a családon belül kizártak, kirekesztettek, megvetettek. Ez még akkor is így van, ha azt a bizonyos elődöt, akinek sorsát tovább éljük, sohasem láttuk, sőt, nem is hallottunk róla. 

Kiegyenlítés?

Az utódok a felszín alatt tehát örökösen egyenlíteni akarják a számlát, mégpedig úgy, hogy nem akarnak se boldogok, se gazdagok, se megelégedettek lenni, ha egyszer régen (akár 1-2 generációval korábban) volt valaki a családban, aki nem volt se boldog, se gazdag, se megelégedett.

A megoldás a tudatos oda fordulás. Felkeresni a családunkat, megismerni és tisztelni, vagy adott esetben "vissza adni" a kölcsön vett és megélt történetüket, azután meghajolni az elődök, felmenők sorsa előtt, . Ha ezt megtesszük, akkor az erő, mely hihetetlen mértékben jelen van egy családban, felénk áramlik, és érzékeljük majd azt a támaszt, ami megtart. A megélt teljesség abban a pillanatban köszönt be, amikor mindazok, akik a családomhoz tartoznak, minden ősöm tiszteletreméltó helyet kap a szívemben.

Van egyfajta boldogság,

amilyet az önfeledten játszó gyermek él át. A szerelmesek is boldogok. Mindez nagyon szép. De az emberi kiteljesedést nem az ilyen típusú boldogságok jelentik. Hanem a mindenséggel alkotott harmónia, beleértve a szenvedéssel vagy a halállal alkotott harmóniát is. Az ember ettől válik igazán mélységesen összeszedetté, ettől lesz nagy a lelki fajsúlya, ettől lesz igazán kiegyensúlyozott. Ez csendes dolog. Ez a kivívott boldogság, vagyis az, amikor valaki megvalósít valamit, a tetteivel sikert és örömet hoz létre, vagyis megtalálja az önkifejezés megfelelő útjait, mert az önkifejezés a lélek- és a boldogság útja. 

A családi múlttal,

mint terápiával foglalkozó hiteles terapeutákat itt találunk: hellingerintézet és colorgenetics. Ha úgy érezzük, ez az önismereti-sorsformáló út nekünk sehogy se elfogadható, keressünk másfajta módszereket. Hasznos lehet az is, ha fényképes családfát állítunk, és akiről-mit tudni lehet, összegyűjtjük és mély tisztelettel bánunk ezzel az örökséggel.