1. HÁLAÉNEK, 138. Zsoltár

 ¹(Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked,

² s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. 

³Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét. 

⁴A föld minden királya dicsőítsen téged, amikor meghallja ajkad szózatát. 

⁵Az Úr útjairól énekelnek majd: "Nagy az Úr dicsősége!" 

⁶Valóban, fölséges az Úr, irgalommal tekint a gyöngére, a kevélyt messziről felismeri. 

⁷Ha bajok közt vergődöm is, megőrzöd életem. Fölemeled kezed ellenségem haragja ellen, és megmentesz engem. Jobbod 

⁸teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!

2.

Minden reggel meglendül életed hintája,

hol nevetve, hol erőtlenül fogod a láncot, szédülsz, vagy elcsöndesülsz, a kék eget nézed, zajok serege vesz körbe, vagy a nyugalom, megsimogatnak a lég áramai, vagy vihar szürke fellegeit látod…

Messzi végtelenbe nyúlik életed története, honnét indult el ős-anyád, ős-apád, ha vissza tekintenél, kiszélesedő sereget látnál, legelől te vagy, mögötted Anya és Apa.

Köszönöm az életet, köszönöm az Életet. Megbecsülöm, és áldásoddal, mely körül ölel, végzem a dolgom.

3. Hagymanaptár

Nem tudom, nagytatám honnét tanulta, de minden újév első napján elkészítette. Feljegyezte, mi várható, mert neki az esernyő nem volt segítségére, ha a „rend” levágva állott a mezőn, szétterítve, és az eső ütni kezdte. Sok fáradsága, munkája veszett kárba, ha lekaszálta legényeivel a füvet, és napokig, netán hetekig nem sütött a nap, hogy megszárítsa. A földdel, s az idő járásával szemben ő védtelenebb volt, mint mi. Azt mondja édesapám, ez a naptár a segítségére volt, bevált. Ma, életemben először én is megcsináltam. 12 fél-hagyma kehely, bennük só. Holnap reggelre „elválik, milyen üdő lesz az üdőn, me’t amelyik átal nyirkul, az a hónap esős lesz” – így mondjuk :)

Ahogy készítettem, meg most, pár óra múltán, ahogy megpróbálom megfejteni, olyan botornak érzem magam, hozzá-nemértőnek, tapasztalatlannak. Mi sem lenne könnyebb megfejteni, hogy esős lesz-e az adott hónap, amennyiben a hagyma kelyhek akkora egyértelmű cseppeket nedvedzenének, mint egy fél mogyoró. De nem, ez olyan finom és észrevétlen... Mintha az érzékeim tompák lennének hozzá.

Nagy öröm, amikor felfedezem az egyik, meg másik szélén is a cseppet, olyan, mint a harmat. És nincs kitől kérdezni… A net mindent tud, de ezt, a nagyapák és nagyanyák ősi tudását, az érzékelés finomságát, ezt nem tudja. Talán a sejtjeim emlékezése segítségemre lesz, mint mindenben, ami archaikus az életben J

4. Mit kívánok a szívekbe?

Mosolyt. Nevetést. Békét. Erőt.

Hálát. Hálát.

Hálát. Hálát.

Szerelmet. Szeretetet. Erőt mindenhez.

Tisztán látást.

Döntési képességet.

Hálát. Örömet.

Nyugalmat. Gyöngédséget.

Nevetést. Tetterőt.

Kreativitást. Ötleteket. Kitartást.

Időt. Munkát. Nyugalmat. Feltöltődést. Egészséget.

Áldást. Áldást. Áldást. Áldást. Áldást. Áldást. És hálát.