2011. január 23-ig még látható a Fernando Botero műveiből készült válogatás a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Mindenkinek ajánlom, ebben a csontsovány ideálokat hajhászó világban. Mert bizony, Botero figurái párnásak, puhák, kisbabásak, omlósak, illatosak és jólápoltak. Az összkép meghökkentő, megnyerő és vicces. Helyenként lélekbemarkoló, és naturalisztikus. Időtlen. Klasszikus-modern, és élettel, színekkel telített, mint a hely, ahol Fernando Botero született. Amikor komolyabban végig néztem az életművéből vett szemelvényeket, kiderült, nemcsak humorban utazik. Érdekli pl. börtönélet kínja, az elveszettség, a szenvedés is, az, hogy a hatalom vélt jogán mit meg nem tesz egyik Ember a Másikkal... Ezeket is mind ugyanolyan kerekdeden ábrázolja.

Öntudatosan naiv festészet, amiben van társadalomkritika, paródia, átértelmezés, irónia, cinizmus, és a politikai, egyházi, katonai személyek és gesztusok kipécézése, vagyis képi tiltakozás mindenféle jogtalanságért. Mert a mában, csakúgy, mint régen, amikor Velázquez megfestette túlcizellált infánsnőjét, lássuk be, sok-sok vaskos tréfa megesik szerte a világban. Ám mielőtt elkomorulnánk, csak hagyjuk, hadd derítsen föl egy-egy Botero kép.

Csak utólag tudtam meg, hogy az ő egyik festményére találtam, amikor egy kövér popsis-bikinis, csupagöndör ábrázolás bukkant elő valami bepötyögött szóra. Annyira új volt a meglátás, hogy át is küldözgettem, többünket is mulattatott, de valahogy nem jutott eszembe, hogy felkutassam, ki festette. Amikor jó félévvel később a metróhoz vitt a lépcső, és megláttam a plakátot, rögtön felismertem, és ismételgettem egy ideig: „boteroboterobotero”, hogy eszembe jusson, ha haza érek. Mert ezt látnom kell.

Botero ma is aktív művész, Párizsban él, megszámlálhatatlan kiállítása volt és van, a képei-ihlette nagystílű és humoros bálokra jár, olykor elvonul a feleségével a napsütéses olasz tájakra, ahol van egy háza, de megesik, hogy haza látogat Kolumbiába, ahol született és nevelkedett. Sokat utazik, és sokat dolgozik még ma is. A fotókon stílusosnak tűnik (kicsit emlékeztet engem Latinovitsra), kifinomult és szenvedélyes. Válogattam pár nekem tetsző darabot, kedvencem az abszinth-színű zöldruhás, "Nő pohárral", meg a "Fürdőszoba", de még sokat sorolhatnék.

Hajrá, még január 23-ig mindez ÉLŐBEN látható – ha tetszik. Tetszik?