2011.03.01. 00:51 Lázár Márta
Divat, nő, trend 2011

 

Divat. Tünékenység, amiben rövid időre fellobban, majd kialszik a szépség. Illetve a női szépség egy-egy aspektusa. Lehet szép a nő önmagában is, pl. a porlepte úton, ha már kilométereket gyalogolt a tűző napon, vagy szaladt a busz után, vagy táncolt a bálban. Vagy várta a férfit az állomáson.  Vagy főzött neki, és elfáradt... Lehet szép úgy is, hogy a ruha, amit éppen hord, kiemeli a vonásait, alakjának rajzát, hajának, szemének, bőrének színeit. A divat valami ilyesmire hivatott, bár a kifutók világa éppenséggel nem halk, és nem is visszafogott. Sok-sok bemutató. Mintha folytonosan tűzijáték-parádé lenne. Nem tudom, jó-e, hogy létezik a divat, mi lenne, ha nem lenne, hogy néznénk ki, mennyire adnánk magunkra. Vajon mennyire befolyásol, hogy éppen mi volt a tavalyi kifutókon?

Hiszen az idei divatot már 2010 őszén beharangozták… A divat túl gyors, évente rengeteg bemutató van, sok tervező, nehéz a nagyok közé jutni, mind diktálni akar, megmondani, hogy milyen légy… Buborék-világ ez.

Ha mélyebben belegondolunk, végülis a divat egy nonszensz valami, de akit abszolút nem érdekel, az is oda kapja a fejét, ha egy modellt lát lejteni az utcán, jó, nem az utcán, hanem a képernyőn, vagy egy fotón :)

Miért? Talán mert intenzív, tökéletes, könnyed, személytelen és domináns, teljesen érzelemmentes, és mégis, közöl, azt közli: nézd, ez milyen szép.

A nőknek, s a Nőnek jól esik nézegetni az aktuális kollekciót. A látvány, az önmagát kifejező ruha már-már súrolja a művészetet, anyagában, szabásában, a hozzá választott kiegészítőkben és a körítésben sugallja, hogy ez vagy te. A ruha esetenként nem pusztán testünk takarója, vagyis funkcionális darab, hanem önkifejező eszköz. Hundertwasser szerint a második bőrünk.

Pitypang Éppen rendet raktam, ilyenkor a gondolatok is kicsit kitisztulnak. Akkor ugrott be, hogy a divat olyan, mint az érett pitypang. Egyszerű, finom, tökéletes, leszakítod és elfújod, örülsz neki, aztán elfelejted. És amit elfújtál, az ne bukkanjon fel újra. Mi késztet egy 60-as évei felé járó nőt arra, hogy ugyanolyannak akarjon látszani, mint 20 évesen? Úgy fordítsa a lábfejét, tegye csípőre a kezét (a testbeszédben szexuális felhangú gesztus :D), csücsörítsen, és egyáltalán, hogy ne önmagát adja, hanem ifjú akarjon maradni, szép-szép-szép. Láttam egy ilyen képet, az idős modell sudáran feszít, kivillantja combját, tupírozva a haja, és fentről néz rám, a földi halandóra: D Pitypang, mely az út szélére sodródva még feltupírozza magát, hogy észre vedd, és elfújd.

Kollekciók Nem a kollekciók érdekelnek. Hanem az, hogy egy szín milyenné tudja tenni az egyéniség ragyogását. Milyen más egy sáfránysárga, egy rőt vörös, vagy egy petrolkék. Milyen finom egy muszlin, egy csipke, ragyogó egy csokoládébarna fodor, nemes egy szürke taft szoknya. A hétköznapok jellegtelen darabjai után ünneppé emeli az öltözködést a szép ruha.

Az élet apró örömei. A látvány harmóniája. Ha elveszne, nem hiányozna talán, mert az élet mélységei valahol erősebb gyökereknél kezdődnek, mégis, ezek az apróságok emberiek. Ha nem a kifutók után loholunk, csak megnézzük, kiválasztunk valamit, gyönyörködünk, ez is töltekezés lehet. Olyan képeket válogattam, amikben találtam valami pluszt. Bár a modellek fiatalok, üdék, a színek, amiket bemutatnak, kortalanok.  Remélem, jól esik nézegetni, és felvidulunk tőlük. Egyik tervező az érett mezőt és egy távoli kastélyt mutató képet választott a kollekciójához. Finom és mesés.

 

 

2011.03.01. 00:51
Címkék: divat

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra
süti beállítások módosítása