2011.03.17. 00:59 Lázár Márta
Hja kérem

0a.jpgMárcius idusának tiszteletére visszapillantottam, miként diktált a divat (- trend és magazinok) akkoriban férfinak-nőnek egyaránt, s mint viselkedének uraink, a szabad-vágyó lelkűek. Ízleljük meg kissé.

***

Két úr találkozik össze a szőnyeggel bevont főlépcsőn. Mind a kettő fölfelé tart. Az egyiken szilszkin prémgalléros télikabát van; a másikon rövid, bársonygalléros felöltő: az sincs begombolva, alatta fekete frakk, sárga szegfűvel a gomblyukában; - fehér kravátli a nyakán.

Az elébb jövő lassú járású úriember, aki időt enged magának, mikor lépcsőn megy fölfelé; az utóbb jövő fiatal atlétaalak, ez hármasával szöki át a lépcsőket, megelőzve a másik urat.

- Szolgája, Perukker úr!

- Alászszolgája, Dobokay úr!

 A daliás úr az első emeleti ajtónál megáll, melyen fényes pakfong táblán olvasható e név: “Meritorisz Zeno”, s ott becsenget. Sokáig jönnek az ajtót kinyitni. Azalatt a másik úr is megérkezik, az is ott áll meg.

- Ah! ön is ide igyekezik?

- Tetszett már csengetni?

- Az inasok bizonyosan most vacsorálnak. Estély előtt a cselédséget meg szokás étkeztetni.

- Hát ma itt estély lesz?

- Utolsó az évadban. Sokat ígérő programmal. Hát ön nem arra jött?

- Nem. Engem az úr hítt meg sürgetős üzleti ügyben.

- Tehát nem is akarja az asszonyságnak bemutattatni magát?

- Ezúttal célomon kívül esik.

- Kár. Igen jól mulatna.

Ezalatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott, hogy most kapkodta fel a libériáját. Két másik szolgálattevő lélek éppen nagy neglizsében iparkodott jelmezét előkeresni valami szekrényből.

- Méltóztassék! - kínálta a kurta felöltős a szilszkingallérost az elsőbbséggel.

- Kérem, uram - kínálkozék az vissza.

- No, no. Aetas praecedit. (A koré az elsőbbség.)

- Hány éves ön?

- Harminckilenc.

- Én meg harmincnyolc.

- Akkor ön csókol nekem kezet, s nevezhet urambátyámnak.

Az előszobában az inas le akarta segíteni az urakról a felső kabátjaikat.

- Hagyja, Jean - monda Dobokay úr -, tele a kabátom zsebe írásokkal, amik velem akarnak jönni.

- De csak nem akar ön felső kabátban táncolni? - jegyzé meg Perukker úr.

- Dehogy. A meghívó tíz órára szól: én még visszamegyek a színházba; a negyedik felvonás pompás skandalumon végződik: azt élvezni akarom. Még most csak kilenc óra. Valamit hoztam, ami az estély programjához tartozik: ettől akarom a gályámat - hogy is mondják csak a hajósok? “löschen” - kitörülni. Tizenegyre untig elég lesz teljes díszben megjelenni.

Ekkor aztán Perukker úrnak akarta az inas lehúzni a kabátját.

- Csak hagyja rajtam. A szalonban még nincs befűtve a kandalló, a gáz sem ég; tudom a szokást; most is influenzás vagyok. Nem maradok soká.

S azzal mind a ketten magukkal vitték az utcai toalettjüket a terembe, ahol csakugyan akkor iparkodott egy szolgálattevő honpolgár a kandallóban alágyújtani, míg a másik a gázkande­láber fellobbantásával mesterkedett. A szalonban sötét volt még és hideg.

A harmadik inas pedig várt a rendelkezésre a két úr háta mögött.

Dobokay úr átadta neki a névjegyét, hogy vigye a nagyságos asszonyhoz. Perukker úr azt kérdezte, hogy itthon van-e a nagyságos úr? Megértve, hogy nincs itthon, azt mondá, hogy várni fog rá öt percig: annak okvetlenül haza kell jönni a kitűzött időre.

Mikor aztán a három inas eltávozott a teremből, azt mondá Dobokay úr Perukker úrnak:

- Vallja meg Perukker úr, hogy ön is azért nem tette le a prémes kabátját, mert tele van a zsebe érdekes iratokkal.

Perukker úr felnézett a csillárra.

- Ügyvéd úr hozzászokott a titkok kiderítéséhez.

- Bankár úr pedig a titkok megőrzéséhez.

Ezen aztán mind a ketten nevettek egy kicsit.

- Mondja csak, Dobokay úr, három inast tartanak Meritoriszék? - kérdé Perukker úr.

- Dehogy tartanak. Csak ez a kék az ő inasuk, aki az ajtót nyitotta előttünk; a sárga a Vigárdyék inasa, akit estélyeken kölcsönkérnek; a harmadik pedig a Dobos pincérje. Minthogy a házi szakácsné csak meleg ételeket tud készíteni, a kocsonyákat, halakat a restaurateur szolgáltatja, s egyúttal pincért is küld hozzá inas-livrée-ben.

- Nekem úgy tetszik, mintha ezeket a nagy japáni vázákat is láttam volna már valahol, azt hiszem, Vigárdyéknál.

- Hanemha azoknak az ikertestvérei voltak. Egyébiránt ez bevett szokás. Inast, ezüstöt, porcelánt estélyekre kikölcsönözni. Ezt még a mágnások is megteszik. S Meritoriszék és Vigárdyék úgyszólván egy családot képeznek. Honni soit, qui mal y pense.

- S fényes programja lesz a mai estélynek?

- Sőt exorbitáns. Egy Párizsból jött hegedűművész fog Sarasate-t mímelni. A nem annyira szép, mint köpcös királyi tanácsosné feledteti el velünk Pattit. A pièce de résistance-ot pedig képezni fogja egy szellemdús causerie, amit a háziasszony írt, s maga fog felolvasni.

- Ah! Hát a háziasszony Schöngeist?

- Magyarul “deliszellem”. Az bizony. Fényes tehetség. Kár, hogy romantikus hangulatú.

- Hát a háziúr miféle instrumentumon fog remekelni?

- Óh, az csak a börzén kottáz és nótáz.

Dobokay úr nagyot nevetett a saját szójátékának.

Perukker úr pedig nemcsak hogy nem nevetett rajta, sőt azt a kritikát mondta rá, hogy:

- Pedig aligha jobban nem tenné, ha a klavir mellett gyakorolná a “kotiren” és “notiren” mesterségét.

A Jean visszajött, jelentve, hogy a nagyságos asszony most fejezi be a toalettjét, s néhány perc múlva átjön az elfogadóterembe.

- No, akkor én elhordom magam innen! - monda Perukker úr - nem várom tovább a nagyságos urat. Majd megtalálom a Stájngasznernél. Jó mulatást!

- Nem tetszik itthagyni a névjegyét a nagyságos úr számára? - kérdezte az etikett-tudó Jean.

Perukker úr egyet gondolkozott, aztán olyan mozdulatot tett a kezével, mint a jegyszedő az alagútnál, mikor azt mondja a kocsisnak, hogy “tovább”.

Az inas kikísérte az előszobaajtóig.

Dobokay Alasztor egyedül maradt a szalonban, ideje volt magát a tükörbül megnézni.

(Jókai Mór: Tégy jót - részlet)

00.jpg

000.jpg

001.jpg

001a.jpg

001b.jpg

001c.jpg

002.jpg

002a.jpg

002b.jpg

002c.jpg

002d.jpg

003.jpg

003a.jpg

003b.jpg

003c.jpg

004.jpg

004b.jpg

004c.jpg

004d.jpg

004e.jpg

004g.jpg

005.jpg

006.jpg

006a.jpg

006b.jpg

007.jpg

008.jpg

008a.jpg

008b.jpg

009.jpg

010.jpg

011.jpg

015.jpg

016.jpg

017.jpg

012.jpg

013.jpg

 

 

 

2011.03.17. 00:59

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra
süti beállítások módosítása