Egész nap készültem megköszönni. De olyan szép idő jár, hogy a hordozókendőt a fára kötvén hintát szerkeszték nagyobb lányomnak, s a kisebbnek kicipelém a ringató gyereknyugágyat. Ezt letudván, azt hívém, immár nyugodtan hagynak. De nem. Jöttenek kívánságaikkal, adj innom, ennem, dajkálj, gyere ki te is, melegem van, viszketek, stb., hát  hagyám a gépet, s kimenék. Való igaz, a kinti világ gyönyörűsége marasztalt. Azután régi szövegeket olvastam, onnét ez archaikus beütés fogalmazásomban :D Azután estére járván a szokásos nyűgök jöttenek, vacsora, egyebek. Mostanra jutottam ide, hogy megköszönjem Nórinak a Blogdíjat. Jól esett, és kellemesen meglepett. Az előírás szerint 10 embernek lehet tovább adni, de ez nem kötelező, viszont ildomos egy bejegyzésben megköszönni, kb. ezek a szabályok járnak vele.

Nekem 2 fő favoritom van, akiknek a bejegyzés végén (képben is) tovább adom, tisztelettel és szeretettel. Az egyik az a lakberendező-blog, amelyet olyas-Valaki szerkeszt, akinek biztatása nélkül a saját blogom ezen a világon soha, de soha nem jött volna létre. Azon túl, hogy szeretném ez úton is megköszönni a biztatást, a díjat e blognak adom tovább. Szerkesztője maga is lakberendező, és több jeles oldalt ad a világnak az esztétikus lakberendezés és a trend területéről. 

A másik pedig Savitri, vagyis Lili blogja, egy asszonyé, akivel párhuzamos életet élünk a gyereknevelésben. Aki pl. volt oly szíves megmondani, hogy létezik a világon a hordozókendő, mint olyan, amikor telefonon elsírtam neki, hogy újszülöttemet épp egy ikeás nyári függönybe kötve tartom testközelben, mert kizárólag így alszik el délután. Lili végigjárta azt a rögös utat is, amibe az én bicskám röpke 4 hónap után bele tört, vagyis a szanszkrit nyelv megtanulásának 4 évét, a diplomázással együtt. (Bár az én bicskám bele tört már pár ilyesfajta nyelvekbe, úgymint klasszikus kínai, ógörög, héber, örmény, hogy csak párat említsek szégyenkezés nélkül.)

A díjra visszatérve, úgy egy hónappal ezelőtt valaki már küldött nekem egyet, de az még nem járt ilyen szabályokkal, és fogalmam se volt róla, hogy mi ez. Most már tudom: elismerés egy másik bloggertől. :) Talán, mert első sorban anyaként üzemelek, és az anyák  huzamosan nem kapnak nyilvános elismerést (az apák sem), vagy talán, mert öregszem, Nóri üzenete láttán a könnyeim eleredtek. Nóriról pedig annyit szeretnék elmondani, hogy ő is hivatásos, vagyis Édes-Anya. 

Ímhol a díj. Amikor többedszer is megnéztem, cinkos örömmel konstatáltam, hogy szövegét valószínűleg rajtam kívül senki se érti, mivel románul van :D Azt jelenti: csillagos 10-est érdemlő blog :) /Romániában 4-10-ig osztályzat van/