A kert gyakran többet árul el a ház lakóiról, mint a belső tér. Mesél az én és a külvilág közti viszonyról, a kommunikációs szokásokról, a nyitottság fokáról, és még sok egyébről. Mivel nem kontrollálható és alakítható olyan könnyen, mint a lakás, sokkal többet megmutat a lakók személyiségéből. A házat kedvünk szerint rendezzük, a kert komponensei öntörvényűek, nem mindig engedelmeskednek, vagy nem úgy, ahogy szeretnénk. Amikor ki- és átalakítjuk, alkalmazkodnunk kell a természet ritmusaihoz. Nézzünk három tipikus, és végletes kertet.

A szabvány

Pár évtizede végigsöpört egy divathullám Magyarországon, lényege a fehér fal, barna ajtó- és ablakkeretek, dús muskátli.

A hozzá igazodó kert szabályos. Sima gyep, valami árnyék, néhol sziklakertféleség, virágok. Az összkép üzenete az, hogy „Szedd össze magad, tartsd be a szabályokat, minden nagyon szép, jó, légy megelégedve!”

Ha belegondolunk, hogy a szimbólum-értelmezésben a kert a szorongástól mentes, kötetlen örömteli vágyakat, a termékenységet, felszabadultságot és a lelki életet, sőt, a spirituális irányultságot is jelképezi, akkor vajon mennyire engedi szabadjára mindezt a szabvány-kertek és szabvány-házak lakója?

A szabvány-kertekben az ember egy előírt részen tartózkodhat, ami általában beton, vagy kő. Nem szabad a fűre lépnie, csak a kijelölt ösvényeken közlekedhet, stb. Mi hiányzik ebből? A természetesség. Ha a kert a sok betartandó, íratlan elv által kizárja a természetet, de nem tudja befogadni az embert se, nem tud kapcsolódni, akkor ez fontos jelzés arra, hogy a természetes környezetet, ritmusokat, egyben a saját ösztön- és érzésvilágot nem engedi kibontakozni. A szabályok/szabványok és az ellenőrizhető formák nyújtanak ál-biztonságot, az egyén pedig megreked egy bizonyos szinten, ahonnét kontroll alatt próbálja tartani magát és környezetét is.

A szabados

A túlságosan fegyelmezett, intellektuális, rövidre nyírt és steril kertek ellentéte egy másik véglet, a füllesztően kesze-kusza kert, ahol minden szabadon burjánzik, nincsenek kijelölt helyek az ücsörgésre, itt cserepek, amott félbe hagyott sziklakert, sok árnyék, elvadult fák, rengeteg futónövény telis-tele bogarakkal, bokrok. Az ilyen kertekből, udvarokból hiányzik a tagoltság. Nem tudod, mire számíts, minden ad hoc jellegű, nincsenek határok, bárhová léphetnél, de hirtelen utadat állja egy nagy kő, ami sehogysem illik oda, valamikor megtetszett, és ott maradt. A térértelmezésben az ilyen kerttől övezett házak lakója inkább szabadúszó, sajátosan felépített életritmussal, melyből a természet által képviselt egyetemes rend és spiritualitás éppúgy hiányzik, mint a szabályozott kertekből. Az érzelmek világa felfokozott lehet, tervezgetések, majd-holnap-megcsinálom hozzáállás, és a meglévő értékeket, a tehetséget kamatoztatni, beosztani képtelen tehetetlenség a napok meghatározója.

Az elhanyagolt

Vannak udvarok, ahol a fenyőfák szinte az égig nőnek, olykor lenyírják a gyepet, ezen kívül az, ami kert lehetne, egy elhanyagolt, gyomos, érdektelen és unalmas forma, ahol egy-egy sarokban megbújnak a lim-lomok. Ezeknek a kerteknek semmilyen esztétikai értéke nincs, és a ház lakói valószínűleg igen keveset foglalkoznak érzelmeik rendezgetésével, régi dolgokat hagynak nagyra nőni, a kellemetlen emlékekbe/érzelmi gyomokba kapaszkodnak, és tudják, hogy nem szeretnének a másikkal kapcsolatban lenni.

Ezek után következzenek inspiráló kerti képek, majd a következő részben leírás a barátságos, harmonikus kertről. 

Country/nyugodt, könnyed vidéki/ stílusú kertek

(Képek forrása: 1 Country homes and interiors, 2 Ideal home, 3,6,9 Livingetc, 4, 5, 7,8 Corbis)