Pál Feri előadásait ültetem át olvasható formába, az előző rész itt olvasható. Nagyon sokat segít, hogy magamra jobban lássak. Remélem, más is van így vele, és van értelme mazsolázni, javítgatni, stb... :)

Intimitás

Intimitás: kapcsolat a legmélyebb önmagunkkal. Az intimitás az a közeg, melyben átélhetjük önmagunkat, és megszülethetünk önmagunk számára. Ahol megérthetjük önmagunkat nagyon mélyen. Az intimitás az, amikor képes vagyok, vagy képesek vagyunk együtt egy olyan közeget teremteni, amelyben gyöngédek vagyunk egymáshoz. Amelyben együtt érezhetünk egymással.

Most megnézzük az intimitás és a szoros, közeli kapcsolatok közti különbségeket. 

Az első alapmondat: A közelség és az intimitás nem egyenlőek egymással.

Ezt most kifejtem. Valaki egyszer a következőket mondta: „Elég jól ismerem a férjemet ahhoz, hogy ne jöjjön el hozzád házassággondozásra”. ,,Elég jól ismerem őt, hogy tudjam, nem fogja elmondani, amit igazán gondol.” „Elég jól ismerlek, hogy tudjam, most nem mondasz igazat.” „Elég jól ismerlek…” Ezek a mondatok ugye jól mutatják, hogy itt van közelség, de nincsen intimitás. A függő kapcsolatokban is nagyon nagy közelség van, de nincs intimitás.

A függés, és az intimitás többé-kevésbé fordított arányban állnak egymással. Majd ezt szeretném kifejteni, és akkor érthető lesz. Fizikailag nagyon közel lehetek valakihez, semmi intimitás nélkül. Mondjuk az ötvenes években sikerül megcsípnem egy társbérletet. Ugye a szüleiteknek, vagy a szüleinknek lehetett ilyen élménye. Hát ott aztán van közelség, az tuti. Milyen megrázó volt számomra! Általános iskolás voltam, és elmentem egy osztálytársamhoz, aki a Moszkva téren lakott, és a folyosó végén volt a budi. A Moszkva téren! 1975-ben! Hát ott is van közelség, nem? Ott ülnek egymás mellett a szomszédok… Ha jártatok a Szovjetunióban! Nagyon érdemes! Tudjátok, én rendszeresen elindultam az ukrán bajnokságon, amit Kijevben rendeztek, és hát ukrán bajnokság ide, ukrán bajnokság oda, mégiscsak a WC-re el kellett mennem. Hát, tudjátok… Ott kezdem, hogy nagyon jó edzés a síeléshez. Nagyon baró. Ez az egyik. De ez még hagyján lenne, csakhogy úgy van ám, hogy pont mikor fölveszed az állást, akkor az egymástól elválasztó fal pont ilyen magas, nem kamuzok, de úgy meg már nem megy, eszméletlen. Egy kollégiumban laktunk, és hát ugye diktatúrában vagyunk, mindenkit megfigyelnek, a kollégium összes szobájának ajtaja lengőajtó volt, nincs kilincs. Most képzeljétek el! A WC-k meg ilyenek, hogy a WC-ben se tudjál egyedül lenni. De ez semmi! Éppen ott a verseny előtt könnyítek magamon, az nagyon fontos, mert magasugró voltam, ülök, és erre egy talpig fehérbe öltözött, kb. 60 éves bárisnya jött, kopogás, böfögés nélkül, tehát semmi jelzés. Mint a csernobili embereknek, ilyen kör alakú fehér izé volt a fején, a hátán pedig egy tartály, olyan volt, mint amikor nálunk permetez valaki, és én miközben készülök az ukrán bajnokságon részt venni, ő elkezd fertőtleníteni. Látjátok, ezért kellett a Szovjetunióba menjek, hogy ilyen élményeim legyenek. Na, ebben volt közelség! Mondjuk nem voltunk egy súlycsoportban semmiképp, kicsit kiszolgáltatottabb voltam, én sok mindent adtam magamból, ő kevésbé…

Jó, most marhulok, de tényleg sokunknál létezhet e két tartalomnak az alapvető különbsége, hogy nyomulunk a másik felé, közel, közel, közel, mert azt gondoljuk, hogy ettől lesz egy bensőséges kapcsolatunk. De ettől nem lesz! Egy kedves, aranyos házaspár volt nálam, mesélik, hogy az asszony szült, tök jó. Csakhogy a szülés után rátört a depresszió. És a teljes tehetetlenség, kiszolgáltatottság, stb., és azt mondja, hogy képzeljem el, hogy amikor a férje két-három méterre eltávolodott tőle, már kezdett erőt venni rajta a félelem, szorongás. Úgy ment a férje után, mint kiscsibe a kotlós után, és ez hónapokig így. Megkérdeztem a férjét, hogy te ezt hogy élted meg. Hát nem mondta, hogy az intimitás csúcsaira jutottunk el ez alatt az időszak alatt, hanem azt, hogy elviselhetetlen volt. Hú, de nehéz lehet ez!

2. A közelség és a biztonság nagyon puszipajtások egymással. Ugye, ha biztonságban szeretnék lenni, akkor odamegyek valakihez, aki mellett biztonságban érzem maga. Vagy bebújok a párnám meg a paplan alá, nem? Az is jó. Én úgy szoktam, hogy ilyenkor teljesen hasra kell fordulni, az a legtutibb. A lábam is teljesen takaró alatt van, de úgy hogy az ráérjen a párnára. És csak annyi rés van, hogy kapjak friss levegőt. Próbáljátok ki! Szóval a közelség és a biztonság együtt jár. 

Az intimitás azonban a bizalommal puszipajtás. Ezek inkább így vannak párban. Bizalom nélkül nem nagyon van intimitás.

És ha félelem van, az rombolja az intimitást.

3. A közelség lehet az intimitás akadálya. A legegyszerűbb példa, amiről mindnyájunknak van tapasztalatunk. Mondjuk, elmész a postára, hogy feladd a csekket, és a postás kisasszony, vagy postás bácsi kedvesen mosolyog rád, néhány bensőséges mondatot váltotok egymással, és kedved lenne vele megosztani az életedet! Nem volt már ilyen veletek? Vagy mondjuk tankoltátok a benzint, jött a kutas, és kérdezi, hogy ,,miért ezt tankolja?”. Ugye, ezzel kezdődik. Vadidegenekkel, akik iszonyú messze vannak tőlünk, tudunk nagyon könnyen kapcsolatba kerülni, és olyan dolgokat tudunk magunkról elmondani, hogy magunk is meglepődünk, hogy ezt hogy a csudába. Amikor pl. létrejön egy pszichodráma csoport, vadidegen emberek, a második alkalommal a fél társaság sír, és mond olyanokat, amiket a férjének se, meg a feleségének. Amikor vége a csoportnak, soha többet nem látják egymást. Tehát a közelség nem biztos, hogy segít az intimitásban. Ennek a másik oldala, hogy milyen sokan mondják, hogy olyan könnyű azokkal jóba lenni, meg azt szeretni, aki messze van. Olyan jó fej vagyok a beosztottaimmal, a munkatársaimmal… De az apámmal, a feleségemmel, meg a gyerekeimmel, hú de gáz… A közelség nem biztos, hogy segíti az intimitást.

 4. Az intimitás a szeretet része. A szeretetben benne van az intimitás. Ha két ember azt mondja egymásnak, hogy mi nagyon szeretjük egymást, és közben a kettejük kapcsolatában nincs intimitás, akkor biztos, hogy lesz hiányérzetük. És akkor itt egy másik mondat. Emlékeztek, pár évvel ezelőtt az érzésekről beszéltünk, hogy milyen alapérzések vannak. Volt ott egy kilences lista, és abban volt a „gondoskodó szeretet”.

A gondoskodás, az még nem teremt meg önmagában intimitást. Teremthet, de önmagában nem teremti meg. Ismerünk szuper anyukákat, akik az egész életüket végig gürizik, hogy gondoskodjanak a családjukról. De pont, amikor ott lenne a pillanat, hogy valami bensőséges kapcsolat legyen, akkor ők elmennek mosogatni. Kedves ismerőseim jutnak eszembe. Egy asszony volt, én eskettem őt jó régen. Azt mondta, hogy,,Feri, nekem azt kéne megtanulni, hogy szombaton, amikor végre-valahára együtt vagyunk, nekem ne a takarítás legyen a legfontosabb!” Ilyen okosat mondott. Azt mondta: „Most már én is látom, hogy tönkre teszem a kapcsolatunkat azzal, hogy szombaton van egy lista a fejemben, hogy mit kell megcsinálni.” Ami hát igaz, mert mind be kell porszívózni, meg vásárolni, ilyenek. De amíg a listának az összes tételét nem pipálom ki, addig szó sincs intimitásról. Addig elvárások vannak. De hát persze az asszony nyilvánvalóan milyen lenne? Maximalista. Ezért szombat végére sosem érnek úgy el, hogy mindent kipipálnának. Vagy ha mindent kipipálnak is, az asszony annyit zsörtölődött a férjével, hogy hát akkor ott már… Ú, majd most mindjárt szidom a férfiakat is, mindjárt gondolok egy ilyen példára, jó? És beszólok nektek.

5. Az intimitás: kapcsolat a legmélyebb önmagunkkal, ami által önmagunkat elfogadjuk egy másik emberrel való kapcsolatban. Ez benne a nagyon szép. Az intimitás az a közeg, amelyben átélhetjük önmagunkat, és megszülethetünk önmagunk számára. Ahol megérthetjük önmagunkat nagyon mélyen. Az intimitás tehát az, amikor képes vagyok, vagy képesek vagyunk együtt egy olyan közeget teremteni, amelyben gyöngédek vagyunk egymáshoz. Amelyben együtt érezhetünk egymással. (Folyt köv.)