Kvarner-öböl

Kvarner – azaz: tölgyes, valamikor az olaszok nevezték el. Az utat övező formák fokozatosan válnak óriásivá, ellentmondásosak és különállóan létezők, mintha egyik oldalnak semmi köze nem lenne a másikhoz. Jobbra tömött rengetegek, balra teljesen kopár, mord kőhegyek. Ahogy közeledik a tenger, a házak jellege megváltozik, a megszokott építményeket a magas, mediterrán hangulatú kőfalak, spaletták váltják fel.

Az egyik óriási kanyar után előbukkan a tenger, a végtelen, mély. Egy valódi, régi feng shui mester, aki életét az erdők öblén tölti, hogy tekintene minderre? A csupasz hegyek terméketlenek, semmilyen élet nem marad meg rajtuk, ez az éltető qi/csi hiánya - mondaná.

Táj = jellem?

A jellemet, a habitust meghatározzák a házainkat körülvevő formák, a régió, amelyben élünk, erről Hamvas Béla is ír, hogy a különböző zónák milyen mentális és lelki töltetet alakítanak az emberben. 

Allan Pease, a testbeszéd atyja pedig azt mondja, hogy jól elkülöníthető régiónként a különböző emberek testbeszéde, viselkedése, megnyilvánulásai, sőt, még az alaphangulatuk is.  

A gigantikus, szürke, tar sziklák nyomasztóak. Ha egy fantasyban lennénk, vajon milyen lények laknák? Átellenben velük, illetve sokszor karnyújtásnyira tőlük a legtermékenyebb és leggazdagabb erdők, forrásoktól és kimeríthetetlen gazdagságtól roskadozó hegyoldalak.

Med, a mézlátó

Érdemes hallgatni a beszédet, a mienkhez képest keményebb nyelvet, a rengeteg mássalhangzó torlódással. A méz: med. A ’medve’ szavunk ebből jön, s azt jelenti: mézlátó.

Az emberek erőteljesek, harsányak, vidámak. A szemük mély. Tudnak sírni, nem titkolják a könnyeket, és a nevetésük harsány. Az összes sétáltatott kutya az összes helységben pórázon, és az összes ember szabad. (Nálunk meg az összes kutya szabadon, és az összes embert pórázra próbálják fogni.) A helybeli gyerekek ugrálnak a tengerben, óriási erő és biztonság van bennük a vízzel szemben. Egész napjukat itt töltik.

Tenger

Milyen lehet itt az élet télen. Amikor elindulnak a szelek és kavarják a havakat, a sirályok éhes rajokban szállnak. A férfiak pálinkát, meg bort isznak, nagyokat hallgatnak, hétvégeken duhaj örömmel énekelnek. Az asszonyok főznek, felnéznek a férfira, aki tenyerén hordja, ha igazi nő az a nő. Az udvaron akkora óriás rozmaringbokrok, hogy nem győzöd körbe járni. Mindenütt megterem, és a friss halakhoz, fehér húsokhoz, mindenhez fenséges aromát ad.

Ha teheted

menj el időnként a tengerhez. Felold. A táj változatossága miatt minden képbeli, nem kell sokat gondolkodni, csak nézni és átélni. A tenger élménye különösen szükséges lenne azoknak, akik olyan országban élnek, ahol ez az elemi erő teljességgel hiányzik. Hogy miért? Mert a végtelen élményével köt össze, felszabadít és egyben megnyugtat. 

Ha tetszett a poszt, oszd, hogy máshoz is eljusson. Itt likeold a blogot, hogy lásd az új posztokat. Köszönöm, hogy itt vagy, szép napot :)