Mi mindent lehetne mondani erről a helyről, a szépségéről, hogy mennyire független létező, érintetlen, halálos nyugalom, hatalom, lélegzetfojtogatóan szép, ilyen színek nincsenek semmilyen festőpalettán. A szavak elfogynak egy idő után. Fut a tekintet ide-oda, átitatnak a képek, a víz ihlető erő, vajon van-e teremtés, vagy mi más hozta létre, mozgatja. Milyen ereje van ennek a helynek, mit üzen?
Sziklapárkányok alatti lépteink aprózzuk, parányok vagyunk, amint a természetbe jutunk, nem állhatjuk meg, ömlik belőlünk a szó.
Ég Föld köze
akár a kovácsfújtató:
üres és mégsem roskad össze magában
zihálva zihál egy zajos muzsikában
szavak szavak sok semmiség
jobb ha megőrzöd a Közép
Egy férfi, mintha egy Bertolucci-filmből lépett volna ki, hosszú ideje nézte a mélységet, megnyugodott arccal. Volt, aki kapkodva szedte a lépteit, törtetett előre. És nagyon kevesen mertek inni a kristálytiszta, zubogó vízből. Színek hatalma. Értékeld, és szeresd az életed, bár parányi vagy. Milyen lehet itt élni, mire, meddig jutna az ember ilyen környezetben.
nézd a tündöklő víztükör-világot
általa visszatérsz a fénybe
Ha tetszik, kérlek oszd meg. Ha a blog tetszik, itt likeolhatod. Köszönöm :)
(Idézetek: Tao te king 5. részből, és Wu'Cs'eng: Kommentár a Tao te kinghez, Karátson Gábor fordításai Fotók: Plitvicei-tavak,Lázár Márta, 2011. Írásos engedély nélkül nem felhasználhatók.)