Ha trendi lennék, meg a blogom is az lenne, azonnal azt mondanám: cool, kell. Ambivalens érzéseim vannak ezzel a szokással kapcsolatban. Ha legalább a kelta ünnep szakrális részét importálnánk… Persze minden attól függ, milyen szinten foglalkozunk vele.

Halloween-parti

Katartikus félelem-levezető, humorral és tobzódással. Ha egy fiatal indul ilyen partira, kimaszkírozva, egészen más hatásokat mozgat meg, mint ha valaki tudatában van a halloween-szimbolikának, és úgy díszíti portáját denevérekkel, szörnypofákkal. Aki szórakozni akar, csak egy játékot játszik, a felszínt érinti, amiben a jól érzem magam állapot a lényeg. Aki ezen túlmegy, az már a felszínes mágia területén lavírozik, erőket idéz akaratlanul, tudatát, figyelmét olyan területre irányítja, ami csak zavart von maga után. Kell ez nekünk? Most, amikor a figyelmünket, érzéseinket lenyugtatni olyan nehéz?

A kelta eredet

All Hallows Eve, a Mindenszentek előtti este a Halloween. Egy folklorisztikus, profán ünnep, aminek célja: kiengedni az elmúláshoz kapcsolódó feszültséget. Átlényegítő rítus, ami karikatúra-szerű elemekké változtatja a nem ismertet, barátságossá, közelivé hozza az odaát-ot, a kikerülhetetlent, amitől alapból szorongás tölti el a lelkünket. A kelták így ünnepelték a természet halálát, és egyben újjászületését. A nyájakat behajtották a nyári legelőkről és pároztatták, a következő évi gyarapodás reményében. Hitük szerint október utolsó napján a legvékonyabb a határ az élők és a holtak világa között, a lelkek útra kelnek ilyenkor egykori lakhelyükre. A kelták valójában így védekeztek azzal, hogy eloltották a tüzet otthonaikban, és beöltöztek szellemnek, hogy megzavarják őket.

Elmúlás

Az ősz mindenütt az elmúláshoz kapcsolódott/kapcsolódik, őseink is megünnepelték halottaikat s ha a szokás nem is egyezett a régi keltákéval, de hasonló volt: a halottaknak megterítettek, és a temetőben fényeket gyújtottak.

Halloween, mint ünnep?

A halloween-nek rengeteg kelléke és díszlete van. Lehet készen kapni, vagy otthon elkészíteni... de minek? Mit tisztelünk meg, ha denevér-füzérekkel díszelgünk? Lehet fekete cukrot enni, sírhantszerű sütit készíteni, de ettől oldódik vajon legbelül, az alapokban, a haláltól való félelmünk? Ha nevetünk rajta egyet, jó, de ezt külön propagálni, minek?!

A temetői kultuszban - sírdíszítés, gyertyák, illő megemlékezés - nagyon alaposak vagyunk, a gyászról, arról, hogy a másikat hogyan kellene segítenünk, vagy éppen saját magunkat hogyan kellene átvezetnünk a sötétség időszakain... óriási hiányosságaink vannak. Talán inkább erre kellene időt fordítanunk, olvasmányokkal, elmélkedéssel. 

Az amerikai szokásrend importálása helyett jobb nyugalommal és elfogadón fordulni az elmúlás felé. Hosszan foglalkozni azzal, hogy ami keletkezik, az el is múlik. Névtelen senkiként nézni a szélsodorta faleveleket, tudni, hogy mi itt mind csak olyan áron élünk, hogy pusztítunk, és ez a pusztítás az élet párja, ára és része, áldozat azért, hogy a lét folytonos legyen. Semmilyen apropó nem kell ahhoz, hogy családi ünnepet üljünk egy napsütötte őszi napon. Festhetünk vicces és szép tököket is, nem kell ehhez körítés. Festhetünk vigyori pofát és életfát, boszi-lábat.

De hogy gyermekeinknek mit, miért adunk tovább ünnepként, azt-e, hogy a világ szép és jó, töklámpást-e, vagy maszkabált a halottak estéje előtt, s majd ők is mit-hogyan adnak tovább, az nem mindegy. 

Képek: faragott és festett tökök, gyermekeink örömére, otthonunk díszére. 

Ha tetszik a bejegyzés, sok minden más is tetszeni fog :) A blogot itt like-olhatod, hogy máskor is töltekezhess. Szép napokat :)