1171: a Márton-napi liba-lakomák első feljegyzései. Ekkor még nem a Szent Mártont eláruló ludak iránti bosszú kapcsán, hanem, mert Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét. Szolgák, szolgálók, cselédek megkapták évi bérüket és ráadásként egy libát, mert a nyáron felduzzadt állományt a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A szokás gyökerei mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza.
Néphagyományok Országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendõben ehessenek-ihassanak. Így gondolták: "Minél többet iszunk, annál több erõt és egészséget iszunk magunkba." Ilyenkor vágták le a tömött libát, mert úgy tartották: Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik... A liba csontjából idõjárásra jósoltak: ha a liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid, akkor sáros. Az aznapi idõbõl is jósoltak: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Ha jókedvû Márton, kemény lesz a tél. Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.
Séfek és libák
Márton az egész keresztény világban tiszteletnek örvend, nemkülönben a liba, mely Toszkána vendéglőiben saját, privát lúdcsapatból változik különleges falatokká, úgymint sonka, szalámi, stb.
Séf: Enrico Gerli
Dante Bernardis, Trattoria Blasut
Séf: Andrea Bordignon, Trattoria Blasut
Még több séf és liba kép, Stefano Scata-tól itt.
Ha tetszik a bejegyzés, kérlek, oszd meg, hogy másokhoz is eljusson. A blogot itt like-olhatod. Köszönöm szépen :)