2011.11.27. 01:39 Lázár Márta
Miryam

004.jpg

Mária, héberül Miryam, arámi nyelven: מרים Maryām

1. rész

Akkor történt, amikor még az emberek az éghez közelebb éltek.

Volt egyszer egy szerfölött gazdag, érett korú ember, akit Joákimnak hívtak. Minden ünnepen busás, kétszeres ajándékot adott az Örökkévaló tiszteletére. Ám egy napon a főpap félre vonta és azt mondta, nézd Joákim, mivel nincs utódod, ezért nem lehet sem most, sem máskor többé áldoznod. Szegény jó Joákim, a lelkiismeretes, nyugodt férfiú igen megrendült, főként, miután sorba vette elődeit, és valóban azt látta, hogy csak ő az, aki gyermektelen. Szorongani kezdett, majd jajgatni. Aztán más kiutat nem találván, kiment a pusztába, hogy böjttel és imával töltse idejét.

Ezalatt asszonya, Anna otthon sírt magában, mert őt is szerfölött bántotta, hogy mivel nekik nincs gyermekük, többé templomba se mehetnek, sőt, nyíltan kiutasítják őket. Hová tartozzanak ők ezek után?

Szolgálója, Judit azonban nem hagyta békén, bement hozzá, és adott neki egy ékes fejfedőt, amit még valamelyik úrnőjétől kapott. Térj magadhoz, ne szomorkodjál! Tekints az égre, és lásd meg, hogy nem hagytak el téged! - mondta.

Ekkor Anna kisírta magát, aztán megmosakodott, fehér ruhát öltött, és lement a kertbe. Ott letérdelt, és hangosan kérte az Urat, hogy szánná meg, s amit az idős Sárának megadott, adná meg számára is, hogy gyermeke lehessen. Sírására, könyörgésére megjelent egy angyal, aki azt mondta: Ne sírj, mert szülni fogsz, és gyermeked neve fönnmarad örökre. Anna ezt válaszolta: Ha szülni fogok, azt ajándékul ajánlom az Úrnak. Legyen az Ő szolgája élete minden napján.

Eközben a törődött, étlen-szomjan térdeplő Joákimot is megszólította az angyal, hogy keljen föl, s térjen haza, mert könyörgésük meghallgatást nyert. Joákim fölkelt, pásztoraihoz ment, kiválasztotta legszebb állatait, és felajánlotta őket a templom és az Örökkévaló tiszteletére. Otthon megpihent, majd a templomba ment, hogy hálát adjon. Ettől fogva minden hónapban dús áldozatokat adott legszebb állataiból és vagyonából.

Kilenc hónap múltán pedig Anna szült. Mit szültem – kérdezte a bábát. Leányt. – hallotta. Ekkor örvendezve magához szorította a kicsit, bepólyálta és a Maryām/ Mária nevet adta neki.

Nap-nap után növekedett a kicsi leány, hathónaposan anyja a földre letett, hogy próbáljon meg felállni. Utána már hét széket is körbe járt, úgy tért vissza anyjához. Anna magához szorította, és azt mondta: Ahogyan él az Úr, az én Istenem, nem ezen a földön fogsz járni, mert felviszlek az Úr templomába. Fekhelyét szentté tette, semmiféle közönséges, vagy tisztátlan nem mehetett oda, és szeplőtelen leánykákat választott, hogy velük társalkodjon.

*** 

A történet folytatása: 2. rész // 3. rész

Szöveg forrása: Jakab-ősevangélium /apokrif/. Kép forrása: itt

006_1.jpg

2011.11.27. 01:39

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra
süti beállítások módosítása