Rosmosegaard a dán Sjaelland sziget egyik kiskastélya, amelyben bátor és meglepően harmonikus keveréket alkot a az antik kínai és a dán népi hagyomány. Udvarában, egész pontosan az egykori istálló felújított, tágas épületében chinoiserie-t, azaz kínai műtárgyakat, ritkaságokat árusító régiségbolt, a főépület emeletén pedig a nyugalomra, eleganciára és luxusra vágyó látogatók részére vendégszoba működik. A családi gazdaság kb. 4 km-re fekszik a Gilleleje nevű tengerparti üdülőhelytől, vizektől körül ölelt földrészen, ahol a szelek tiszta felhőket hoznak, és a messzeségbe révedő tekintet az álmok követésére ösztökél.

A tulajdonos, Ida Rosenvige Thürmer, akinek ősei ebben a házban élték napjaikat, pontosan akkor kezdett álmai megvalósításába, amikor a gazdasági válság legelső jelei felsejlettek. Ő a ház 5. generációs lakója, egész gyermekkorát itt töltötte, s biztos állását adta föl azért, hogy a kínai régiségek iránti csodálatát, és Kína gyönyörű északi tartományai iránti nyitottságát, kalandvágyát realitássá alakítsa.

A ház

A főépület 1850 körül, egyes részei pedig jóval korábban, 1600 körül épültek.

Mitől irigylésre méltó egy ilyen kastély (amiből azért szép számmal van itthon is jó néhány)? Pl. azért, mert azon túl, hogy építészeti remekmű, a patinás nyugalom, a tartás, a megélt, lepergett, időtlenségbe nyúló életek és a maradandóság megtestesítője.

Mi, akik alig 5-10-20 éves házakban lakunk (vagy ha ennél idősebb, akkor nem az őseinké), ezt a patinás múlt általi védettséget, s az ezzel járó időben gyökerezést sajnos nem igazán ismerjük. Hogy hívják a nagymamádat? Igen, ez még megy, ugye. Mikor született – kis gondolkodás után még ez is. És a dédnagyik? A dédpapáink? Az üknagymamák neve? Mikor születtek?  Ez azért már keményebb dió. Sorsukról, amiből a mi életünk is kisarjadt, szinte semmit se tudunk. És vannak a szerencsések, akik előtt valódi írott könyvekben megörökítve áll a családi múlt, s akik ugyanazon falak közt sétálnak, amik még őrzik az ősök lépteit. Közülük egy Ida Rosenvige Thürmer.

Ida regénye

Különös, amikor valaki, a szorongásain túllépve bele vág valami teljesen ismeretlenbe, pl. messzi világok egzotikus antikvitásainak felkutatására adja a fejét. Ida pontosan ezt tette, egy szál hátizsákkal fölszerelkezve utazott a számára oly vonzó Kína északi részeire, ahol felkutatta a sokak által semmire se tartott, óriási értékű kincseket. Ezeket összegyűjtve nyitotta meg a Rosmosegaard-ot, mely a kínai antikvitások forgalmazására szakosodott bolt, és egy pihenőhely a különlegességre vágyó turisták számára.

Metamorfózis

Ida, mindent egy lapra téve, először is igényesen felújította a régi házat, amiben gyermekkorát töltötte. A legjelentősebb változás az új palatető, ami a kopott nádtető helyett került a házra. A végtelen nagy és szép park rendbe tétele volt a következő lépés, ahol évszázados fák susognak, és gyönyörűen nyírt cserjék övezik a kastélyt. A felújított istállóépületben állnak a régiségek, amiket a Gilleleje medencéjében kerékpározó turisták előszeretettel vesznek szemügyre.

Stílus

A tetőt, csakúgy, mint egyes emeleti szobák padlóját, a környéken bányászott pala borítja. Ida ragaszkodott hozzá, hogy a terek tágassága megmaradjon, így csak nagyon kevés, de annál értékesebb bútor került a berendezésbe. A modern design és a régi, kínai kézművesség spártai egyszerűséggel tárul a látogató elé. Az olasz Meridiani székek és kanapé, a súlyos, 250 éves kínai nyersfa asztalok, antik, svéd magas támlájú székek lenvászon huzattal, francia csillárok a Fifties-től, és mindemellett a minimalizmushoz, levegősséghez szükséges szabad felületek, amelyek a természetes anyagokat engedik érvényesülni. 

Mindez így együtt alkotja azt a különleges stílust, amit leginkább monumentális minimalizmusnak hívhatunk.

Ünnep a Rosmosegaardban

Ida sokat ad a tradíció megőrzésére, így pl. a karácsonyra való felkészülést már november végén elkezdi. Mivel ebbe a hagyományba született bele, az ünnepet családjával együtt alaposan és hosszan tartja, ebben a ház és külső környezetének feldíszítése is szerepet kap. Az összes ajtón zöld koszorú díszeleg, de az adventi koszorúnak állandó helye van, és itt-ott feltűnik egy amarillisz- vagy karácsonyi virágzó csokor. Elegancia és természetes egyszerűség, karácsonykor is.

Ida üzenete az optimizmusról Ida, ahogy maga mondja, először csak elképzelte, hogy milyen is lenne régiségekkel foglalkozni. Terveket szőtt, projekteket állított össze, aztán bele kezdett a felújításba, mígnem ott találta magát egy vállalkozás közepén, mely épp a válságba fut bele. „Mindig is optimista voltam, úgyhogy neki gyürkőztem, és megpróbáltam ebből kihozni mindent, amit csak lehet." Hogy sikerült-e? A képeket nézegetve, nagyon is. Mai napig évente kétszer, hátizsákkal vág neki Kínának. Kalandos útjai után a kelet szellemiségében megmerítkezve tárja a nyugati formákhoz szokott szem elé az egykedvű nyugalmat és bölcsességet hordozó ritka kincseket.

A ház és a bolt, képekben

Spártai letisztultság: az étkezőben mindössze egy hosszú, robusztus kínai faasztal áll, mellette pár egyszerű pad, ami elsöprő ellentétet alkot a francia csillárral. Ida ilyen asztalok, és efféle egyszerű-elegáns párosítások megalkotására specializálta boltját.

Fehér nappali, Meridiani kanapé, könyvtárszoba, terebélyes karácsonyfával. 

A nappaliban egy 1750-ből származó, eredeti kínai kalligráfia-asztal áll. A mellette lévő széktípusról a szakértők feltételezik, hogy modellül szolgált a dán bútortervező-designer, Hans J. Wegner világhírű "kínai székéhez". Az adventi koszorúnak minden évben itt a helye. 

A két kínai szobrot akupunktúrás jelek borítják. 

Ez a kedvenc képem. Hatalmas, masszív, kerek fatömb, függönyök és gyertyák. Egyszerű és gyönyörű :)

Rosmosegaard egyik érdekes, ló alakú ajtókilincse, ami az uradalom lovas múltját idézi. 

A konyha összeolvadó színei: fekete, fehér, barna. Itt is együtt létezik a dán kézműves porcelán a kínai asztallal.

A kandalló fölött ünnepi fagyöngy csokor, a padló itt kivételesen nem pala, hanem dél-afrikai kő. 

Kínai konzolasztal, kalligráfia tábla, antik vas gyertyatartók. És piros amarillisz, karácsonyra.

 Öntöttvas gyertyatartók, és a kínai hagyományban gyakran előforduló, védelmet megtestesítő kis oroszlánfigura. Rosmosegaard antikvitásai közt számos példány szerepel. 

Ez a lépcső az emeleti vendégszobákhoz vezet, az 1800-as évekbeli kép egy mandarint/hivatalnokot ábrázol, 3 feleségével.

Ida szerint ez a ház egyik legjobb szobája, ami a pihenést és a nyugodt meditációt szolgálja, kilátással a birtokra. A puritán hangulatot Artimis Tolomeo designer alumínium lámpái, és a Dux lenvászon huzatai egészítik ki. 

A fürdőszoba, melyben elférne a mi nappalink... :) Szabadon álló kád, kilátás a birtok parkjára, és ezüst tükör. 

Hólepte szépségek az udvarban.

Egyes kínai hagyományok szerint a nagypapák kisszéket készítenek a család újszülöttjeinek. Ezek itt ilyen kisszékek. 

Ívelt kocsibejáró vezet az épülethez, az udvar közepén pedig minden évben 6 m magas karácsonyfa áll. 

A főépület, a 2007-ben megújult tetővel.

A bolt kincseiből

Ezeket a kínai kisszékeket hagyományosan a nagypapák készítik az újszülöttek részére. Áruk kb. 650 € ...

 Képek forrása: Lise and Kristian Septimus Krogh/House of Pictures, innét. 

Rosmosegaard honlapja itt. Hans Wegner, dán designerről, és kínai székéről itt.