Akármelyikünk kaphatna ilyen kimenőt hétvégére, legyen tehát Provence és Ansouis falu kastélya. Kellemes pihenést! Ansouis: kis falu Provence-ban. Kastélya az 1200-as években épült, jelenleg is lakják, így csupán egyik része nyitott a látogatók előtt. 

Néha, mikor ilyen képeket látok, vagy autóval elszaladunk egy-egy kastély mellett, elmélázom, milyen lenne. Milyen volt valaha itt élni. Vagy most, mert sok kastélynak - mint pl. ennek a provence-inak - jelenleg is van gazdája, lakója.

Érzem az illatát azoknak a régi falaknak, amik között volt már alkalmam sétálni. Egészen más érzés, mint egy alacsony, vagy közepes, „normál” ház. Nem jobb, más. (A feng shui is más ilyen épületben. A csi, minden, na.) Az életmód, a gondolkodás ilyen magas falak közt más irányt vesz, szellemibb és - ha tényleg nemes tartású emberek lakják – spirituális, kifinomult régiókat céloz.

Illik ilyen környezethez az írás, zeneszó. Amikor udvari muzsika szól a rádióban, elgondolom, hogy szólhatott ott, a kastélykertben, ahová hajnalban érkezett a muzsikus, hogy hangszere a kelő naptól melegedjen át, és ne hangolódjon el.

A nehézségektől, amiket az élet ad, a kastélyfalak se óvnak. Mégis, úgy elképzelem, nem lenne itt rossz. Felkelni, mosakodni, fák alatt falatozni, a mosatlannal nem gondolni, venni a kosarat és virágokat metszeni, verselni, énekelni, hegedülni, táncolni…. Lustulni a napon, az árnyékban, vagy esőben a középső szobában, az emeleten.

Hm, ez a frisss levegő....

Erős falak. (Minél erősebb egy építmény, annál stabilabb az ott lakók léte, mondják a régiek...)

Belépünk. Sok bejárat közül ez az egyik, milyen kicsi az ajtó.

Lépcsők. Lassan menj rajta, és húzd ki magad :)

Pasztell színek, nyugalom. A lépteink zaja.

A konyha. Vörösréz edények, damaszt, a legutolsó tárgy is szép. 

Az ebédlő. Olyan magától értetődő, egyszerű. A valódi ezüst persze nem óhajt semmi felhajtást.

Mit rejt a XVIII. századi tálaló? 

Fehér csokiglazúrral bevont sajtpuffancsok, gyümölcs. Mandula csemege.

Kaleidoszkópok, kíváncsi lennék, féldrágakövek rejlenek-e bennük, vagy a szokásos bóvli? Kötve hiszem. Írótoll, szép papír... egy gondolathoz.  És ez a kis "asztalka"!

Foglaljanak helyet a nagy szalonban. / Ó, köszönjük!

A 2. emeleten lesz hálásunk, egy nyolcszögletű szobában :) Az ágyikó egy beugróban áll.

A ti szobátokban is, ugyebár?

Van, ahol baldachin őrzi az álmokat. 

Minekutána mindent megcsodáltunk, mindent? Nem lehet itt mindet, annyi van... Ez a festmény az átjáró fölött pl...

Ablakunk a kertre néz, menjünk sétálni. Útban kifelé felfrissülünk a mosdóban.

Igyunk rosét? Majd, majd...

Képek... a felmenők... Hű. Ha. 

Jaj, itt megyünk ki? Nem mondom, misztikus.

Végre, a kert.

A séta után (2 hektárnyi kert) lerogyunk az udvarban.

És a macskával megosztozunk a vacsorán. 

Képek forrása itt és itt és itt

Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is:)