2012.05.06. 02:33 Lázár Márta
Egy boldog anyát kérdeztem az anyaságról

002_1.jpg

Egy anya, a sok közül. Régóta csodálom. Nyugalmat áraszt, finom, erőteljes, nő, szép, anyai. Egyszerű. A gyermekek azonnal feloldódnak a társaságában, de biztos nem azért, mert (mint anno megtudtam,) tanulmányai során részt vett már pedagógiai programok összeállításában, hiszen ezen kívül hatalmas tudással bír a természetes gyógymódokról, a színek erejéről, összefüggésekről, amiket a felszín rejt. Egy boldog anya, akit örömmel kérdezgettem anyaságról, női szerepről, értékvesztésekről, s más egyébről. Ajánlom a szavait minden aktuális, és majdani anyának, és azoknak is, akiknek ez a szerep nincs ott az életükben, s akiket éppúgy tisztelünk és szeretünk, mint az anyáinkat.

kep1.pngZsuzsa, fölneveltél 3 gyermeket, és az évek folyamán, ahogy beszélgettünk, sokszor elcsodálkoztam, mi mindent meg tudsz fogalmazni az anyaságról, az anyai létről. Mi a jó az anyaságban?

Legszívesebben csak szavakat sorolnék: teremtés, öröm, áldás, csoda, mosoly, aggódás, féltés, felelősség, tett, ritmus, áramlás, ÉLET. Mi a jó benne? Minden, ami vagy, előtted van. A legszebb tükrök a gyermekek. Akkor is ha "rosszak".

kep1.pngA gyermekek tükrök - ezt hogy értsük?

Ők minden rezdülésünkre érzékeny kis lények. Ha rossz passzban vagy, megérzik, de az örömödet is. És partnerek mindenben. Segítenek megláttatni, ha nem látnád, mennyire beleragadtál egy problémába… és hasonlók. Figyelni kell a játékukat, az is hozza a megoldásokat. De nem csak a problémákra érvényes ez. Az élet apró örömeit velük megélni igazi áldás.

kep1.png A gyereknevelés rengeteg gonddal jár. Hogy-hogy nem fáradtál bele?

Annak gond, aki annak tekinti. Nem azt mondom, hogy nem fárasztó. Néha, mint egy kicsavart citrom, esik össze az ember a nap végén. Aztán kettőt szusszan és elmegy megnézni, rendben vannak-e. És mit lát? Aki látott már alvó gyermeket, akár kamaszt is… akkor minden felülíródik. Nagyon rövid ez az idő, amíg olyan korú a gyerek, hogy közvetlen figyelmet igényel. Hamar elszaladnak ezek az évek. Az egész életünk rövidke szakasza. Akkor pedig miért ne töltenénk úgy, hogy jó legyen visszaemlékezni rá.

kep1.pngHogyan kerülheti el egy anya, hogy ne fásuljon bele?

Jelenléttel. "Elfásul"= kiszáradt. Hol van az életet adó nedvesség, ami nem más, mint az érzés. Milyen érzéseket táplál valaki? Miért szárad ki? Hol lenne inkább? Miért nem akar abban az élethelyzetben jelen lenni? Miért vonja ki onnan az jóérzését?

kep1.png A baba megjelenésével a saját ritmusunk sok évre-évtizedre megváltozik. Nem könnyű ebben szabadnak, boldognak maradni. Te hogy csináltad? Hány éve is vagy többszörös anya?

28 éve. Minden attól függ, minek tekinted, gondolod. Kötöttség, kötelesség, a szóban is benne van. Köt. Vagyis odaláncol, rabnak érzi magát az ember. A felelősség, az más. Felemelni valakit, valamit, nevelni, növelni valakit, egészen más hozzáállás egy vállalt feladathoz. Én nem rendeltem magam alá mások akaratának. Mi alkalmazkodtunk egymáshoz. Teret engedtünk egymás igényeinek. Tudtam, hogy amikor nekem lesz szükségem nagyobb térre, megkapom, mert nekik is öröm, ha én boldog vagyok. És nem hiszem, hogy, amit lányként éltem, azt a "szabadságot" át kell menekíteni az anyaság minőségébe. Másképp szabad az ember. Együtt szabad. És ez sokkal több, és gazdagabb.

kep1.pngValahogy át kéne adni a leendő anyukáknak: ha megszületik a gyereked, az életed más lesz. Nem rosszabb, érlelőbb, készülj fel rá. Te készültél erre anno, vagy útközben, spontán találtál rá az anyai és emberi lényed közti egyensúlyra?

Amikor megfogant az első lányunk, egyszerűen tudtam és kész volt minden bennem. Jött egy zsigeri szintű érzet. Anya lettem. És tényleg más lett az életem. Még mielőtt megszületett volna. Persze más lesz az élet, ha anya lesz valaki. De nem úgy, hogy ihaj, most aztán vége a gondtalan életednek, terhek stb. Nem. Más feladatok, kapcsolatok, örömök, más ritmus, minden más. Változni kell tudni. Miért várja valaki, hogy ugyanaz történjen vele, mint előtte? Gyermeket várni szoktunk, várandósak vagyunk, más állapotban, áldott állapotban vagyunk. És nem terhesek. Akinek teher, az legyen terhes gyermekével. Nem tudok mást mondani. Ez az ő döntése. Én várandós voltam és volt 9 hónapom volt arra, hogy mindenben felkészüljek. És vártam a csodálatos meglepetést. És meg is kaptam.

kep1.pngAzt hiszem, az is fontos, hogy időben észre vegyük és tudjuk, hogy most elfáradtam, szükségem van segítségre. Az anya sokszor azért válik elnyűtté, mert nem kér segítséget. Eszébe se jut, hogy kérhet, vagy nem idejében teszi, hanem amikor már nagyon mínuszban van. Te tudtál kérni idejében? Volt segítséged, kialakítottad magad köré, akikre számíthatsz?

Nem az igényeimhez igazítottam a segítségeket, hanem megnéztem, mik a lehetőségeim. Aztán abból hoztam ki a legtöbbet, és ha mégis kellett még valami, pl. egy extra helyzet miatt, egyszerűen körbe néztem, hogyan oldhatnám meg. Mindig volt megoldás, segítség. Nem a saját igényeimről mondtam le, hanem másképp oldottam meg. Nem ragaszkodtam sem emberekhez, sem mintákhoz. Elfogadtam, amit kaptam és abban a formában, ahogyan kaptam. Ha emiatt a gyerekekben kérdések merültek fel, a "szomszéd" miért így és mi miért úgy, akkor megbeszéltük.

A fáradtságról. Az fáraszt, ami kiveszi az energiát, és nem tölt. Minden tevékenységben meg lehet találni a szépet, ami által élvezetessé lehet tenni. Egy kis fantázia, játékosság, kreativitás és belső szándék kell hozzá. Ha már mindenképpen csinálni kell valamit, miért ne csinálhatnánk  örömmel? A monotonitás is csak tőlünk függ. Attól monoton, hogy ugyanabban a gondolati körben mozgunk. Vegyük ki belőle magunkat és nézzünk rá kívülről. "Jé, ezt mindennap így csinálom? Na de miért? Még így is lehet, meg így is, stb" Nézd meg a kis gyerekeket. Akkor kezdik unni a játékot, ha már nem tudnak újítani rajta. Ha nincs szükség a fantáziájukra. Ki mondta, hogy felnőttként, anyaként, nem lehet fantáziadúsan élni?

kep1.pngMit csináljon az az anya, akinek nincs módja gyerekfelügyeletet hívni, akár pl. anyagi okok miatt, és nem tud mit tenni, teszi, de borzasztó fáradt?

Senki sem egy lakatlan szigeten él. Vannak szomszédok, szülőtársak, családsegítő központok, lelki gondozók, önkéntesek... Nem inkább az van, hogy ő nem tud elfogadni segítséget? Vagy amit kap, alulértékeli? Hogy mit is csináljon? Találja meg a napban azt az időt, ami csak az övé. Készüljön rá. Kezdje fél órával. És rá fog jönni, hogy az egész napja az övé, csak eddig még nem tudta.

kep1.pngHa valamerre járok a gyerekeimmel, a kívülállók arcáról olykor nem az tükröződik vissza, hogy "Jaj, de jó, itt egy anyuka, és a gyerekei", hanem "Na, már megint itt vannak, és zavarják a nyugalmunkat", pedig az én gyerekeim még csöndesek is. Az anyaságnak valahogy nincs túl nagy értéke. Te ezt hogy látod?

Szerintem nem az anyaságnak nincs értéke, hanem nem egyformán éljük meg mások anyaságát (apaságát). Mindenkinek más értékrendje van. Tudod, a szocializáció... És ma már beszélhetünk, főleg a te fórumodon, az energiákról. És a képzettársításokról. Nincs senkire se ráírva, mit jelentett neki a gyerekkor, az anyjával való kapcsolata, egy ölelés stb. Lehet, hogy olyan hiányokat volt kénytelen átélni, amik most benne csak csupa negatív érzést váltanak ki. Nem tud örülni egy gyerekeivel áramló anyának, ha neki ettől elszorul a szíve. Még akkor is így van, ha esetleg nem is ismeri fel, mitől jönnek elő ezek az ellenállások. Én inkább sajnálni szoktam azokat, akik nem tudnak örülni a gyerekeknek. Milyen nagy magány és bánat ülhet rajtuk...

kep1.pngHallgatsz mai zenéket is? A gyerekeid zenéit elviseled? És: ittál bort, vagy pezsgőt, míg felnőttek?

Mindenre igen a válasz. Sőt szeretem is az új zenéket. Van köztük is igazi gyöngyszem.

kep1.pngEvezhetünk hullámosabb vizekre is?

Evezzünk.

kep1.pngAz anyai szereppel automatikusan együtt jár a háztartásbéli /konyhafőnöki-takarítói-beszerző-rendfenntartó-kreatív - ... / szerep. Magától értetődően próbál megtenni mindent egy anya, hogy a ház, a kaja, a nappali tökéletes legyen. Mivel magától értetődően el is várják ezt tőle, nagyon ritkán kap megbecsülést. A "köszönöm", az elismerés ritka velejárója anyai létének. Egy ideig neki magának se jut eszébe, mert kitölti minden idejét ez a sokféle munkakör.

Amiket felsoroltál, azok a házimunkák mind szükségesek és kellenek. Ha munkakör, márpedig jól körülírható munkakör, akkor delegálni is lehet. Ki mondta, hogy ezek mind az anyaság tartozékai? Ezek az otthon fenntartásának a tartozékai! És ez az otthon nem csak az anyáé. A férjé, a gyerekeké is. Amíg kicsik a gyerekek, addig a felnőttekre hárul minden, de utána ők is csinálhatják. És sokszor nagyon szívesen csinálják. Ezáltal is érzik, hogy egy közösség részei. És nem szabad hasonlítgatni a társadalmi javak újraelosztásában kialakult értékrendhez. Az olyan, amilyen. Ha én itt belül tudom, hogy az, amit csinálok, nagy érték, még akkor is, ha mondjuk se anyagi, se erkölcsi megbecsülést nem mutatnak iránta, akkor is minden tőlem telhetőt megteszek érte. Mert számomra érték. És nem a pillanatnyi megbecsüléstől függ.

kep1.pngA család egy kicsi állam, a régi kínaiak azt mondják, nézd meg, hogy működik országodban a család - olyan az országod is. Nézd meg, milyen a megbecsülése egy anyának, úgy becsülik ott az érzelmeket és gondoskodást. Nézd meg, mennyire becsülik az apákat, olyan a vezetők megbecsültsége is. Minden összefügg mindennel, és a kis minták a nagyokat tükrözik. Az anya valami többet tükröz, mint egyszerű nevelő. Akkor miért olyan fontos, hogy sok bölcsi épüljön, és az anyai szerepkör felhíguljon? Vajon nem veszít ezzel a társadalom?

Egy minta nem minta. Amikor én voltam kicsi, akkor még nem volt gyes. Fél éves koromtól bölcsibe jártam. Akkor nekem ezek szerint valami nagy bajom lett, mert megmentettek az anyámtól? Azt gondolom, inkább belül kell rendet tenni mindenkinek, magában. Tudni, mit akar elérni, mit miért csinál. És akkor az a sziszifuszi munka, amit mindennap elölről kezd, ajándékká lesz, hogy mindennap közelebb kerülhet a céljához. Ahogyan egy hangszeren sem játszhatsz szépen gyakorlás nélkül. Ezek is apró lépések a célod felé. Ha valaki úgy érzi, hogy ezek a háztartási munkák nem a céljaihoz viszik, akkor fizessen meg egy házvezetőnőt stb. és csináljon mást. De valójában minden tevékenység, ha a jelenben, az itt és most-ban végezzük, a céljaink eléréséhez vezet.

kep1.pngÉs mi van akkor, amikor valaki azt mondja, ja, hát ezt és ezt te nem tudhatod, hiszen te nem dolgozol, csak otthon vagy a gyerekeiddel... ?

Akkor az van, hogy valami olyan mérővel mérjük ezt a két kérdést, ami nem mérhető egyféle műszerrel. Az anyaság nem egy szakma. Ez kb. olyan lenne, mintha azt kezdenénk firtatni, hogy hasznos dolog-e a levegő. És hogy kell-e. Mennyit ér nekünk ez? Megéri nekünk egy cipész fizetését?

A munkamegosztás kérdését kár lenne ideológiák mögé rejteni. Egymás megbecsüléséről van szó, és nem az anyaságról és a házon kívüli munkáról.

A másik, hogy az anyaság mintáját mi módon akarjuk tovább adni. Mi magunkban, vagy megbízunk másokat is, hogy ők is hatással legyenek erre. És a gyerekekbe az a minta is vésődjön be. Erről már lehet vitatkozni, értékkülönbséggel rendelkezni. A hogyanról. Akinek nem fontos, hogy a gyereke a szülőanyjától lássa a mintát, annak CSAK otthon van az anya. Akinek pedig fontos, az pedig tenyerén fogja hordozni és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez minél tovább így maradhasson.

kep1.pngEzek nagyon szépen hangzanak, de te meg én már beszélgettünk itt arról, hogy az anyai szerep devalválódott, miként a nő szerepe is. Az anyákat jobban megbecsülni - ezt hogy lehetne a helyére tenni? A másik: az anyaszerep nem hős szerep, mégis, sok édesanya úgy éli. És nincs élete ezen kívül. Ha kirepülnek a gyerekek, véget ér az élete, aztán megpróbál továbbra is, folyamatosan fontos lenni.

 A női-, és azon belül az anyai szerep nagyon próbára teszi a mai nők belső értékrendjét. Igen, a mai társadalom életében az anyaság kérdése most nem olyan sarkalatos. De az én életemben igen. És ez számít, amit megélek. Engem nem érdekel, ki mit vár el. Engem az érdekel, hogy én mit várok el magamtól. De az viszont már aggasztó, ha valaki a női szerepek közül csak az anyaságot tartja fontosnak és ebbe ragad bele. És az anyai szerepkörének értékelését tekinti kizárólag az önbecsülése alapjának. Mert nincs másról szó: önbecsülés.

Hősiesség, de hol? Mitől hős? Lemond valamiről? Miről, és miért? Ki a hős? Á ebbe ne menjünk bele...

Devalválódott. Igen, a régi értékrendhez képest. És nehéz az újat megtalálni. Kialakítani, elismertetni. Ma valahogy a nők félnek nők lenni. Hogy ennek mi a gyökere, azt még nem tudom. Inkább nem szülnek stb. Az, hogy egzisztencia, jó alak, elhízás stb. mind, mind felszínes indok, tünet. Valami mélyebb oka van ennek.

kep1.pngA nők értéke is hígul. Hiszen vannak férfiak, akik ezerszer Nőbbek tudnak lenni. A nők meg keménykednek... Sok férfinak nem is kell nő, mert megcsömörlik, hogy a nő folyton fel akar tárulkozni, holott a nő olyan, mint a virágbimbó, meg kell várni a kinyílását. Nézd meg a divatot, legalább felét a k…vás stílus alkotja. Szexi címszó alatt. Ez az etalon. Ezt akarja a férfi is, majd belecsömörlik. Holott a nő, eredetében halk, finom, visszafogott. A mai nő ideál kemény, hangos, sokbeszédű. Tudj dumálni, és nyersz. Érvényesülj, és boldog leszel. Ezzel párhuzamosan zajlanak a férfias princípium, a Nap kitörései, biztos hallottál róla , mintha csak a férfiak hőzöngenének, hogy elég... A nő, és az anya adja a világot összefogó, összetartó erőt. Ha ez nincs, a világ, s benne az egyén is, szétesik.

Mibe is csömörlik bele az emberfia? A média zajába. Az a kép a piaci forgatag zavaros kuszasága. Azt hiszem, a nők valójában azért nem szülnek, mert tudat alatt lázadnak ez ellen a zavar ellen. Valahogy meg kell mutatni a világnak, ébredj társadalom, az, ami itt folyik, az nem az alaptörvények igazságát szolgálja. És mindenki csak a saját eszközét használhatja. És ez az egyetlen dolog, amit csak a nők tudnak. Én úgy lázadok, hogy teszem a dolgom és akkor is teszem, ha ezért nem ismernek el.

kep1.pngÚgy érted, az, hogy nem akarnak szülni, lázadás az ellen, hogy a nőt leértékelik?

Valahol igen. Nem tudatosan. Mutat egy tünetet a társadalom és keressük az okát. Aztán majd kiderül, jó-e a diagnózis :) Az alap mindig az egyensúly kérdése. Most felborult. Vissza fog rendeződni, mert sokáig nem tud valamilyen túl- vagy hiányállapot fennmaradni. Annak megsemmisülés a vége.

kep1.pngNa, akkor összegezünk... :) Anyának lenni jó :) Bert Hellinger azt mondja, ha anya vagy, értékeld azt az oldalad, amiben már nem vagy benne, azokét, akiknek nincs gyermekük, mert olyan pozícióban élnek, dolgoznak, stb. És fordítva: ha nem vagy anya, értékeld, akiknek már van gyermekük. Így akkor benned is teljessé lesz mindegyik szerep.

Igen! Mindenképpen. És nőnek is, és embernek is. Az én képem is hasonló, mint Hellingeré. Ha úgy érzed, egy fal árnyékot vet rád, kerüld meg és állj a napos oldalára.... :) Te döntesz. És ez a legnagyobb szabadság. :)

kep1.pngZsuzsa, köszönöm az interjút :)

Én is köszönöm :)

Lázár Márta, 2012, május. A szöveg csak írásos engedélyével használható fel. Kép forrása itt.

Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is:)

2012.05.06. 02:33

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

« Vissza a főoldalra
süti beállítások módosítása