Napfény, jó reggelt!

Szikrázó kobaltkék ég,

A víz, mint a nektár, enyhíti szomjam.

A levegő édesebb, mint a legdrágább parfüm,

A nap egy doromboló cicát melenget.

Nézd a macskát, ahogy elégedetten nyújtózik a napfényben. Egyetlen gondolatot sem veszteget a következő pillanatra, csupán élvezi a jelent. Teljesen biztos minden másban, hiszen mindent megtehet, amit egy macskának meg kell tennie. Teljesen aggodalommentes, és úgy tesz, mintha ő lenne a természet kedvence. És, ki állítaná, hogy nem az ? :)

 Tudunk boldogok lenni, ha megnyílik a lehetősége? Akarunk is boldogok lenni? Igen. Igen! Tudjuk, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, de: miért foglalkozzunk folyton a jövő rémképeivel? Hírek: kikapcs, szomorú beszámolók: elnézést, most nincs időm meghallgatni, szomorú arcok: a napsugárra gondolok, ami örökösen küldi erejét, hogy mi élhessünk általa. Szomjas vagyok? Vizet iszom! Fáradt? Behunyom a szemem, relax, relax, aztán hideg vízzel megmosakszom. Kedvetlenség? Energia! Levertség? Megrázom magam! De igen! Van tovább.

P. S. Ezt a posztot tényleg úgy írtam, hogy éppen hajnalodott. Nem vagyok korán kelő (korán=4-5 óra), de ma sikerült. :)