Igaziból nem a híres hölgy vendégháza, de köze van hozzá. Ráadásul a tulajdonosok se tudták a titkot, amikor megvették a házat.
A ház, a longére
Történt, hogy egy házaspár, Karine és Francois megelégelték addigi életük szürkeségét, és fölkerekedve elindultak a világban, hogy olyan helyet találjanak, ami kedves a szívnek, és feltölti a napokat. Futásuk végén, mely Madame Bovaryné meneküléséhez volt hasonló, ott állt egy épület a természet zöldjében, amibe azonnal bele szerettek, és máris látták benne a jövőt: legyen belőle otthon, és vendégház. És ahogy új lakosokként, az utcán meg-megállva beszélgettek a helybéliekkel, meglepődve tudták meg, hogy a faluban nemcsak, hogy a Bovaryné-t forgatták, hanem az ő házuk valamikor éppen a híres hősnő megálmodóját látta vendégül, sőt, egy időben még élelmiszerboltként is üzemelt. Mintha alapból magában hordozná a nyílt, szívélyes, bohém vendégszeretetet.
A falu: Vascoeuil,
ahol ez a ház található, arról híres, hogy utcáival, házaival együtt két alkalommal is helyszínt és díszletet biztosított a Bovaryné-filmek forgatásához. (Az egyik Jean Renoir alkotása 1939-ből, a másik pedig Claude Chabrol filmje 1990-ből.) Ez a ház, a „longére” pedig valamikor kávézóként üzemelt, ahová a nyugtalan lelkű asszonyság alkotója, azaz maga Flaubert is szívesen eljárt. Barátjával, Maupassant-nal egyetemben nap, mint nap betértek néhány kávéra, pipára és eszmecserére, hogy az est közeledtével abszinttal öblítsék le a nap fáradalmait.
„Longére” – mi az? A longère szót fôleg Bretagne-ban használják, alacsony és hosszúkás vidéki épületegyüttest jelent. A Pápa fűszerkereskedése
Így keresztelték el Karine és Francois a szerzeményüket, mely minden szempontból megfelel elképzelésüknek, hogy itt egy hívogató vendégház keljen életre. A berendezés messze esik Bovaryné stílusától, és talán a mi szemünknek is hanyag és szokatlan, mégis, van benne némi báj és keresetlen eredetiség.
Szieszta pillanat
A falusi pad, amit kényelmessé tettek, a lépten-nyomon föllelhető kis emlékek pihenésre és ábrándra hívnak. Utazni, messzi tájakra.
Szokatlan és megkapó: kincsek, üveg alatt.
Szódásüvegek, az egykori kávéházban is ilyenek voltak. :)
Az étkező, melynek asztala az irodai munkák, és játékok színtere is.
Csipetnyi angol hangulat: muffinok, teáskészletek. Stílus és fantázia keveréke.
Lágy rózsaszín: finom és egyszerű reggeliző készlet.
Isten hozott a menedékházban! A kuckós, időtlen szobában, a vastag és finom dunnák alatt pihentető álma van az utazónak.
Északi színek és fények a másik vendégszobában.
Most kislányszoba, régen a kávézó szakácsnőjének erődítménye volt.
Az '50-es évek szellemében...
A mi szemünknek talán ócska, nekik bohém: színházi székek, kalitka, kopottas ajtó, cilinder és bőrönd, mindez rögtön a bejáratnál.
Karine és Francois kislányának is menedéke ez a lakókocsi, mely a ház vintage hangulatát folytatja.
És Madame Bovary lelkülete...
Az eredeti cikk nem tartalmazza, de mért is ne néznénk meg, milyen formák voltak Bovaryné lelkületének kísérői.
Képek forrása: Maison&Deco és pinterest és itt
Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is :)