Amikor fiatal voltam, arra vágytam, hogy olyan földrészen lakjak, amit körbemos a víz. Jó ideig dédelgettem magamban, ezzel keltem és feküdtem, hogy oh, Ausztrália, vagy áh, Új-Zéland. Ujjé, Japán. Aztán be kellett látnom, hogy soha nem lesz annyi erőm, hogy meglépjem a meglépést, pusztán egy idea miatt, még pediglen, hogy: vízközeli helyen lakni szabadabb érzés, ott a jellem sokkal lazább, virgoncabb, mókázóbb, és a víz, a tenger, jaj, a tenger!

No most, ezzel maradtam, 'oszt jóvan' :) 

Két tengerparti ház. Mindkettőt imádom, igen, ellaknék bennük az idők végezetéig. A modernebbre a klasszik feng shui bőszen fúj. Szép, szabályos, csodás, de tervező úr, az a tető, az miért ennyire térbe bökő? 

A másikról, ami történetesen spanyolhonban van, nem is kell sokat beszélni, szerelem.

És ha már szerelem, akkor lagzi a tengerparton. Itt egy meghívó, mulassunk :) 

Tengerparti ház Costa Bravá-n 

Tengerparti ház letisztult hangnemben

Lagzi a tengerparton, country módra

Képek forrása: weddingchicks, és...? (nem találom)

Ha tetszik a bejegyzés, és megosztod: köszönöm :) Likeold a blogot, és csemegézz a fb oldalán is :)