Ők ketten, akiknek esküvőjén voltunk, sok éves együtt élés, gyermeknevelés után szánták rá magukat, hogy nem elválnak, hanem összeházasodnak, lehetőleg azért, hogy együtt is maradjanak, míg az élet engedi. Az igenjük kimondását Pál Feri hitelesítette, próbálom emlékezetből leírni, mert megéri elolvasni. A helyszín... egy rét, valahol a dombok között.
Üdv nektek, itt állunk a természet kellős közepén, körülöttünk az erdő, a rét, és nem messze tőlünk a forrás. Az időjárás majdnem megtréfált, de mivel ti nem tréfáltok, most a pártotokra állt. Jó pár év után jutottatok az elhatározásra, hogy hivatalosan is egybe kötitek az életeteket. És hát hol máshol, mint itt kinn, a szabadban, ahol nincs se különleges fény, se templomi orgona, csak a puszta természet. Csak ti, és mi veletek. Szeretjük mindannyian a természetet, jó itt lenni, s milyen érdekes, hogy az emberi természet is megnyugszik, szelídebbé válik itt kinn. Ha a természeti, vagy a természethez közel élő népekre gondolunk, látjuk, hogy ők igenis valahogy béketűrőbben viselik egymás természetét, és ezzel együtt a sajátjukat is. Nagyon érdekes ez, hogy minél távolabb kerül az ember a természettől, annál nehezebben tudja elviselni a másikat, és vele párhuzamosan önmagát is, és minél közelebb van a természethez, annál béketűrőbb, békésebb.
Pedig a természet nemcsak ilyen idilli, hanem időnként elviselhetetlen, de nekünk mindig érdekes, ha esik, azért, ha süt, azért, ha elhullatja a leveleit, akkor meg azért. Olyan magától értetődő, hogy néha beborul, dörög és villámlik, aztán kiderül és ragyog a nap.
Az emberi természettel bezzeg nem így állunk, abban a legfőbb óhajunk, hogy mindig süssön a nap, főleg a másik részéről, mindig minden csak legyen ugyanolyan, nyugalom és derű. És hát nem ezt kapjuk. Kapunk ám mindent, vegyesen, és nem könnyű elviselnünk. Pedig ha a természet, na ezzel szoktunk példálózni, hogy bölcs, állandóan csak saját magát adja, vegyesen és ez természetes, akkor ugyan miért olyan különös, hogy a mi saját természetünk is néha elborul, néha rideggé válik, vagy éppen megfagy, aztán kiderül és sziporkázik. Mindegyikünknek ilyen időszakai vannak, és a feladat, hogy a saját és a másik természetében ezt az örökös változást természetesnek tudjuk felfogni, s ne csak azt várjuk, hogy örökös nyugalom és béke-sziget legyünk, illetve legyen a másik.
A természet egy összetett, bonyolult, élő, hatalmas rendszer, aminek a működéséhez rengeteg energia kell. Ezt az energiát pedig a Nap megadja, ő teszi meg helyettünk, hogy biztosan és napról-napra bele invesztálja, ami szükséges ennek az összetett, bonyolult, élő és hatalmas rendszernek a működéséhez. Valljuk be, azért a párkapcsolataink, és a házasságunk aztán pláne nem egyszerű valami. Hanem szintén egy összetett, bonyolult, élő, hatalmas rendszer. Amibe ugyanúgy energiát kell invesztálnunk, hogy működjön. Bele kell adnunk, napról-napra, biztosan, és kiszámíthatóan, mert a kapcsolat, a házasság csak így tud megmaradni, és kitelni. Itt nem valami nagy dologról van szó, inkább arról, hogy a mai napon, a mai reggelen, a nap folyamán, ahogy telnek az órák, engedem-e egy kicsit sütni az én napomat a másikra. Föl tudom-e melegíteni a jelenlétemmel a másikat. Föl tudok-e ragyogni, csak, mert ez bennem meg van és előhívom és hagyom, hogy működjön. A derűmet, a derűs hozzá állásomat fenn tudom-e tartani, hogy ez által éljen a mi kapcsolatunk és együtt táplálkozzunk egymás fényéből, derűjéből? A kapcsolatot, a házasságot hosszú távon csak ezek a ragyogó pillanatok képesek energiával megtölteni, táplálni és fenntartani.
Ez így azért önerőből nem megy. A természetben, ha elfáradunk, megkeressük a forrást, merítünk belőle, és ettől a víztől nemcsak mi, hanem a körülötte lévő élet is mind életre kel. Ugyanígy nekünk is keresnünk, találnunk kell egy biztos forrást, amiből erőt merítünk önmagunk táplálásához, megújulásához. És amikor együtt merítünk a forrásból, iszunk és inni adunk a másiknak, az biztosan egy összekapcsolódás, egy megnyugvás. Mindezt itt, a természethez közel és benne megtaláljuk, különösebben keresni se kell, csak időről-időre felkerekedni, és kijönni a megszokott falaink közül.
Képek forrása: weddingchicks, pinterest
Ha tetszik a bejegyzés, likeold a blogot, jöjj és olvass más szépet is :)