A portugál nyaraló

valahol a Miño folyó partján rejtezik. Csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy egy kicsit esetlen, és mégis... Mert van annak némi bája, ha sk. hozzá fogunk, és felemás szakértelemmel, de nagyon igyekezve elkezdünk felújítani, egy romos nyaralót. Követ rakunk kőre, habarcsot keverünk, dolgozgatunk, guberálunk ezt-azt, beépítjük, és közben jólesőn nem ügyelünk, hogy precíz legyen kezünk munkája. Az eredmény valami ilyesmi, mint ez a portugál nyaraló.

A textúrákról

pedig beszéljünk teljesen hétköznapi módon. Régóta figyelem, hogy a nappaliban a sima Ikeás kanapé hogyan viselkedik, ha rákerül a báránybőr/szőr, (hogy kell ezt helyesen mondani??), vagy a szatén párna. Vagy a konyhában a régi dagasztóteknőm, ami kézzel faragott darab, és képes azonnal fókuszba kerülni, ha időnként előkerül. A textúrák tapintása élmény.  Selyem, kilim, brokát, érdes kő, terrakotta, toll...

A textúra olyasmi, ami szerkezetében eltér a hétköznapi felületektől, hangsúlyt hordoz. Ahol megjelenik, ott hirtelen megváltozik a tér összetétele, dinamikus lesz, ritmust kap. Amikor egy szoba nagyon unalmas, a textúrák csodát tehetnek vele. A textúrák segítenek kiemelni a szépséget. Pont, mint öltözékünkben egy finom szőrme (oké, műszőrme), vagy egy finom szövetkabát, egy gyapjú vállkendő, vagy egy bőr csizma. 

Ebben a portugál nyaralóban

csupa rusztikus, illetve vintage jellegű textúrát találunk. Kövek, nyers, vakolatlan falak, morzsolódó falrészek, kilimek, és régi, szúette bútorok. Súlyuk van, érdesek, az idő illatát viselik magukon. Mint egy régen született emberi arc, tele ráncokkal, ráncos, érdes-finom textúrájú kézzel, megfáradt testtel, szép, tiszta ruhában. 

Textúrák

Portugál nyaraló