A két ház, melyekbe ellátogatunk, egy művész igazi és átmeneti otthonai. Különleges, szokatlan részleteket hordoznak. Párducminta, paraván, baldachin, modern freskók a falakon, kecskelábú szék - mi ebben a feng shui? Az, hogy pont olyan, mint ő, aki saját képére alakította a 17 év alatt, míg benne élt. Ki ez a Jean Cocteau, mit tudunk róla? A szép és a szörnyeteg, megvan, ő írta. '46-ban forgatott filmet belőle, s nemcsak a történetet, forgatókönyvet és díszletet, maszkokat szolgáltatta, hanem megrendezte, és nem kevesebb, mint Greta Garbo a film egyik rajongója. 

Cocteau-nak 5 neve van: Jean Maurice Eugène Clément Cocteau, és 8 hivatása: költő, író, festő,  szobrász, mozaikművész, zeneszerző, színész, filmrendező.

Jean Cocteau, a munka defíniciója értelmében nem csinált semmit. Nem volt munkahelye, se főnöke, se munkáltatója, se tb-fizetője, titkárnője, de még egy rendes munkanélküli segélye se. Hogy lehet megélni abból, hogy valaki költ, fest, zenét szerez, színészkedik és filmet rendez? Például úgy, hogy amit csinál, arra van kereslet, és van egy jó mecénás, aki bástyaként mögé áll. Cocteau mögött Francine Weisweiller állt, aki olyan vagyonnal rendelkezett, melyből bőven futotta, hogy barátként és producerként álljon mellett. Francine egyik kedvenc villáját éppenséggel Cocteau dekorálta, mégpedig mozaikkal, falfestményekkel, feliratokkal.

A Múzsák méltó helyet óhajtanak

1949-ben Cocteau, a várossal jól lakva, Párizstól 52 km-re vásárolt egy egészen igazi kastélyt, amiben úgy élt, ahogy akart, és alkotott, míg élt. Freskókat festett, városházák termeire pingált és írt és írt és írt, rendezett. Alkotni... nem lehet bárhol. Cocteau házában vajmi kevéssé érezhették elhanyagolva magukat a múzsák, mert ami csak különleges és méltó lehet egy bohém élet helyszínéhez, az itt mind jelen volt. 

Milly-la-Forêt: Párizstól 52 km-re található nagyközség, mely jelentős múlttal bír a gyógy - és fűszernövény termesztésben, a gasztronómiában és gazdag történelmi múlttal büszkélkedhet. Manapság nemcsak turisták keresik fel, hanem a nagyvárosi létforma elől menekülők is otthonként, vagy kikapcsolódási helyként választják. Ebben a helységben lelt otthonra Jean Cocteau és Christian Dior is. 

Hogy miért Jean Cocteau-t választottam bemutatásra? Úgy fél éve, éppen krétatáblákat, amiket akár képkeretbe illesztve, akár magában dekorációként használhatunk, örökösen változhat, él, az otthon szerves része. Így találtam Cocteau-ra, merthogy ő az 50-es években már használt ilyet. Elámultam, mennyire modern, szabad és kötetlen, meghaladva a környezetét hogyan éli meg és túl azt a kort, amiben él, aztán annyiszor nézegettem az otthona képeit és őt magát is, hogy szinte már rokonnak érzem. És méltónak arra, hogy a Költészet napja tájékán az ő házába, valamint Francine villájába látogassunk el.

Francine Weisweiller villája Santo Sospir-ban

 Itt vendégeskedett gyakran és hosszú heteken át Jean Cocteau, s a helyet nem véletlenül érezte otthonának, hiszen a házat a bejárattól kezdve saját keze munkája díszíti.

A villa bejárata

Kilátás a kertből

"A fehér falak rám rivallják a csendet" - valami ilyen felvezetéssel indított Francine, melyet követően Jean Cocteau   speciális, görög mitológiai motívumokkal, falfestményekkel díszítette és tette élővé Francine kedvenc lakását. 

Jean Cocteau otthona

Cocteau kedvence a tengeri csillag, mely az aláírását is inspirálta. 

 Kápolna

A helyi kis kápolnát, mely a XII. században épült, Cocteau modern falfestményei díszítik. Szent Balázsnak ajánlotta őket. A művész sírhelye is itt van, a padlóba süllyesztve nyugszik és saját kezű felirata alapján "Békében nyugszom" 

Képek forrása: ELLE décoration, Maison-deco, forpilarblog