Legelőször a New York Times Home&Garden mellékletében jelent meg az a csodálatos, pici házikó, mely a múlt évben sorra járta a világ legjobb lakberendezési magazinjait. Az egyszemélyes lakot Sandra Foster önerőből újította fel és alakította ki. Pedig ő sem szakember (eredetileg jogi-pénzügyi adminisztrátor), mindössze annyira vágyott már egy saját zugra, hogy időről-időre kivonult New Yorkból az erdőbe, hogy körömszakadtáig cipelje a fahasábokat a patakon át, és szögeljen, szereljen és kalapáljon, s az eredmény az lett, amire mindig is vágyott: valódi otthon. A kis ház - mintegy mellékesen - megfogalmazza a klasszikus feng shui egyik lényegét: lennie kell egy helynek, ami minden részletében tökéletesen rólad szól.
Ez a lélek balzsama: van egy hely a világon, ami csak a tied, ahová, mint egy gyermek, beszaladsz, s ha felmásztál a kuckódba, még a létrát felhúzhatod magad után.
Ezek Sandy Foster szavai a helyről, amit maga álmodott meg, amikor otthont keresett magának a világban.
Gyermekkoromban otthontalan voltam. Apám belebukott a vállalkozásába, sokat költöztünk, és egyik hely se volt az enyém. Mindig is szerettem a díszes viktoriánus házikókat, amelyek nagyszüleim lakására emlékeztettek. Az első tanya, amit megvettem, 3 ezer nm-en feküdt, és annak ellenére, hogy sokat foglalkoztam vele, mégse lett igazi otthonommá. Így adtam el, félkész állapotban. Sokat gondolkodtam, hogy bizonyos viktoriánus házak miért jelentik magát a szépséget számomra, míg más házak szimplán csak szépek. Évekig azt hittem, hogy ez az ablakok és falak arányai miatt van. Egy reggel, egy antik boltban, amely egy viktoriánus ház mellett állt, rájöttem, hogy az igazi viktoriánus házak nagyon kicsik. Aprók.
Sandy ekkor már 38 éves volt, és túl fáradt a részmunkaidős állások miatt. 20 éve egyre csak félre tolta a művészi oldalt, és már nagyon hiányzott neki egy stabil otthon.
Így, amikor jött a lehetőség, hogy megvegye és felújítsa ezt a kis erdei házikót, habozás nélkül igent mondott. Mindent sk. végzett, a férje segítségével.
Todd Foster, a férj a közelben lakik, a saját kis barlangjában.
Sandy apjához hasonlóan ő is megszenvedte a sikertelen vállalkozás hátulütőit, de ma már boldog a kis elvonulós házában, s végre a francia design-t és shabby chic-et imádó Sandy se idegesíti azzal, hogy mennyire hanyag és rendetlen.
Tudtam-e, hogy mit akarok? Igen. Sok-sok képet gyűjtöttem össze az évek folyamán, sok mindent olvastam el és néztem meg, s ezek szintézise lett a ház.
Sandy, annak ellenére, hogy törékeny nő, mindent önerőből rakott össze, nem hívott se munkásokat, sem a baráti körét. Minden darab fa, léc, szög és díszítés először is leköltözött a patak mellé, és nem gépi erővel, hanem kétkezi munkával. Ezután jött a felújítás, átalakítás.
Hogy csináltam? Mindent a tíz körmömmel. Egyszerűen hozzá fogtam és megtanultam. Segített a férjem, az internet, a csináld-magad könyvek a könyvtárban. Igen, villanyt is szereltem, és bár ez sokak számára idegen, meg lehet ám tanulni. Az emberek nem hiszik el, hogy ha belevágnának valamibe, amihez szakembert hívnak, még ha többlet munkával is, de meg tudják csinálni, amit szeretnének. A szépség, a rózsák is fontosak. Ha ez nincs, akkor a depresszió fenyeget. A külvilág barátságtalan, lennie kell tehát egy helynek, ami hívogat és barátságos számomra.
Sandy kis lakását sokszor éri kritika, hogy szép, de nem praktikus. "Nem érdekel. A praktikus sokszor unalmas, és az életemnek megvan a gyakorlati oldala, ami a kocsit, számlákat, a munkát és a közösséget jelentik. Ez az én terem, és persze, jó lenne egy rendes konyha, fürdő és veranda egy napon, de most még nem engedhetem meg magamnak."
A nők rajonganak a szép kuckókért. Talán, mert az évek folyamán, ahogy kötelességeiknek eleget tesznek, a 'belső lány', aki a szépre vágyik, folyamatosan és örökösen háttérbe szorul. A hely-, idő-, és pénzhiány miatt sosem jön létre egy ilyen kis kuckó.
Minden épkézláb ember megépítheti a saját kis szentélyét. A feltétele az, hogy legyen rá egy pici hely, egy kis pénz, és tetterő, akarat, hogy az ember a saját kétkezi munkáját bele fektesse egy alkotásba, ami boldoggá teszi. Nagyon kevés esetben szükséges ehhez egy második pár kéz.
Részletek
Képek: New York Times, Sandy Foster blogja, Google. A szöveget Lázár Márta (Feng shui trend blog szerzője) fordította és állította össze. Ha másolod, kérlek linkeld be a blogot.
Ha tetszett a poszt, nézz körül; likeold a blogot itt, és töltekezz a FB oldalán is.