Az ÉS olyan hely, ahová beülhetsz minőségi-lazázni, leveheted a nyakkendőt és kiálthatsz, hogy sört! És bort! És még mi van, mit ajánl, drága pincér. Úgy, mint anno... És kisasszonyként leszedheted a sminket, lapos talpakra cserélheted a tűsarkút, és csipegethetsz valami emlékezetes finomságot. 

Az ÉS olyan hely, ami mellett soha többé nem tudok elsétálni úgy, hogy ne emlékeznék egy olyan estére, ami az élet ideális tartománya felé tartott azon a hónap eleji titkos vacsorán, amire drága blogger társakkal hivatalosak valánk. És falánk. Mennyi minden finomságot ám! És még a megnyitás előtt, háhá!

Az ÉS-be lépve, azonnal mosoly fogadott, teljes figyelem és udvarias, mégis emberi légkör. A hely? Többféle stílus ötvözete, ilyen is, és olyan is, hiszen az és mindenhez passzol. Hozzád és hozzám is. 

Az étkek? Istenem, te látod, én szelektív vega vagyok, itthon sosem eszem húst, bár bőszen és ötezerféleképpen főzöm a családnak, soha meg se kóstolom, de hogy AZT a szalontüdőt és azt a marhapűrkűtöt, és azt a pacalt kihagyjam? És mennyei volt. És közben jóféle borok gurultak, hogy az ízelítőket ne is említsem, a pogácsákat és a gyönyörű, ízes, színes, kellemes menüsort lezáró Dr. Rigó Jánost, amiben fhránszia módra árvácska szerénykedett, és őt is megettem... 

És lenyűgözött asztaltársnőm képessége, tőle tanultam meg, hogy sokat-sokat-sokat-sokat enni nőként? Tudni kell. És imádtam, hogy a Manzárd Café ott ül velem szemben, és Ágy-Asztal-Tv, és Personal Branding az asztalfőkön, és Nesze!szer mellett ülök, és mellette az Egy nap a  városban, és és és... jó volt!

Köszönjük, Szervezők, köszönjük, ÉS! 

Persze, hogy elhangzott  a kérdés, mit szólok (klasszikus) feng shui szempontból, és csak annyit mondtam: Kempinski? Mi kellene még, minden adott, nem? 

És mivel az ÉS egyazon  Zsidai Gasztronómia Csoport tagja, mint a Pierrot, csöndesen emlékeztem arra, amikor én még kissrác voltam, és a Budai Várba jártam utcazenélni, és egy este meghívott valaki sört inni a Pierrot-ba, és jellemzően ott valaki sírt, én meg vigasztaltam, a bohócot nézegettük és csöndesen beszélgettünk, és ő már nem is emlékszik rám, és akkor még nem tudtam, hogy egyszer lesz belőlem színinövendék, és hogy önszántamból mégsem színészkedem soha, és inkább feng shuista és blogger leszek, aki pl. az ÉS-ről és egy szép estről ír, és elképzeli, hogyan fér meg egymással a spinning és a biciklizés, Bécs és Budapest, Picasso és Rubens, Mozart és Bach, kutya és macska, alma és körte, Shakespeare és Easton Ellis, kanál és villa, és éjszakákon át rakja össze ezt egybe, és ez jön ki :) 

{Képek: Feng shui trend - Lázár Márta, ÉS facebook}

Ha tetszett a poszt, gyere és csatlakozz hozzánk :) A blogot  itt likeolhatod: töltekezz a FB oldalán is.