Otthon,
ahol most élsz, ahová visszatérsz minden útról. Te alkottad, a tied, veled azonos, téged fejez ki, rád mutat. Általa látható, hogy boldog vagy-e.
Városban lakni
(eredetileg) annyi, mint a közösségből kiválni, vállalni, hogy egyéniségedet kiműveled, önazonossá és szabaddá teszed magad, és egy szabad közösséget építesz másokkal, akik ugyanezt vállalták.
A lakberendezés
az urbánus, intellektuális világ és a kultúra egyik ága, az önkeresés útja.
Otthon az is,
ahol megszülettél. Időnként visszatérsz, gyökereidre találsz. Ősök üzenetét érzed a szélben. Felfrissülsz, csontjaid megerősödnek. Minden, ami eredeted otthonát képezi, befele hat, belülről épít föl.
A falusi környezetben,
távol a városok zajától, 2012 nyarán az aszály a napokat és heteket meghatározó legfőbb motívum, és itt a lakberendezés, a divat és minden, ami ezzel jár, nem számít. Az a létforma, amelyben a földdel és az állatokkal való foglalkozás a legfontosabb, teljes odaadást kíván, így nem túl népszerű és letűnőben van. Aki ezt úgy éli, mint az én apám, és mint az ősei, a hajnallal kel és a csillagokkal fekszik. Nem kíván se TV-t, se újságot, még rádiót sem. A vizet a kútból húzza fel, és ha kezet mos, a mosdótálat a tikkadt bokrokra önti. A kenyerét kemencében süti, a tyúkoknak tiszta búzaszemet, kezével morzsolt kukoricát vet, a teheneknek a legjobb szénát adja, s még pirkadat előtt kihajtja, hogy egy kicsit jól tartsa őket, mert az erdei legelőkön idén a szárazság nem nevelt kövér füvet. Aki ebben él, az egy elveszőben lévő világ névtelen, időtlen hírnöke, a szava tiszta, a tekintete, mint a gyémánt, az ereje, akarata töretlen. Énekel, ha úgy esik jól, a pálinkát és a sört nem veti meg, egyedül van, de sosem szomorkodik, ima nélkül nem alszik el, mindenben mértéket tart, készséggel göngyöli ki a szőtteseket, és nem haragszik a valaha volt Társra, aki a könyvgyűjteményt és a modern kincseket hagyta maga után, hiszen ő maga is tehetséges, de tehetségét sosem bontotta ki.
Értékeli és tudja, hogy van a másik világ is, de ő azt nem éli, mert ezt választotta és ebben tart ki, él és meghal névtelen emberként.
Ha ilyen helyről jössz – mint én is – esetleg időre van szükséged, mire egyik megélést a másikkal összebékíted. A titok abban áll, hogy megértsd, azzal, hogy már gyermekként más utat választottál, nem vagy hűtlen a gyökerekhez. Sőt, minél inkább más utat választottál, annál fontosabb, hogy ismerd, őrizd és szeresd, ahonnét jössz.