A füstmentes világnapon

Könnyű a leszokásról blabláznia annak, aki még sosem gyújtott rá. Ám ha az ember előtt ott van példaként a hatalmas nagyapa, apa, anya, és néhány idősebb fivér, sanszos, hogy már egészen zsenge korban ki KELL próbálnia, és rá is szokik. Pedig sokféleképpen lehet pótolni azt a fellobbanó-, és mellkasba szívott tüzet. 

Amikor hatodikos koromban, a 12 évvel idősebb bátyám cigarettájára titkon rágyújtottam, azt hittem, soha nem hagyom abba a köhögést. Ez aztán eltántorított a gesztustól, a fílingtől, ami az egész - gyermekként csodált - szertartással járt, egészen 3 évig. Ekkor, elit kórustag lévén, barátaim behívtak a kultúrpalota gyönyörű mosdójába, és... szégyelltem kitérni, inkább én is rágyújtottam, mert vonzott, mert sikkes és menő volt. Nem vallottam be, hogy a testemben valami rettenetes gyengeséget éreztem, talán még fájdalmat is. Attól kezdve mentem és gyújtottuk és szívtuk, titokban. A főiskolán persze leszoktam, mert a dráma- és táncórákon nem bírtam az iramot, viszont a szünetekben egyszerűen nem volt, mit kezdenem magammal, a kezeimet zsebre vágtam, néha próbáltam vegyülni a "füstösök" közt, akik olyan jól érezték magukat... nem ment. Vissza szoktam.

Pár év múlva, amikor egy komolyabb jógival leültem beszélgetni, azonnal azt kérdezte: Mondd, hogy állsz a tűzzel? A tűzzel? Igen, azzal. Én... ö... hogy értve? Masszív dohányos vagy, úgy hallom, de... gyújtottál már igazi tüzet? Persze, nagyon jól megy. És a gyertya? Mi van vele? Mikor meditálsz gyertyával, mennyit és miért?

Nem értettem, hová akar kilyukadni, de elmagyarázta. A tűz, mint az egyik ősminőség, a szellemi- és lelki világ jelképe.  Az ókori Perzsiában pl. a vallás is a tűz tiszteletére épült, és rengetegféle tüzet különböztettek meg, a közönséges, házi tűzhelytől a templomi, éteri tisztaságú, érinthetetlen tűzig. Hogy miért? A tűzre van legnagyobb szükségünk, mely a világ alapjait és az örökös lobogást jelképezi. Mi mindannyian a szellemi szabadságot és a lelki, teljes, egységes és mégis egyéni szeretet akarjuk valahogy megélni, ha lehet, mindennap, minden percben, szüntelenül. Ezért, ha nem teszünk érte, hogy hozzá jussunk ehhez az alap szükséglethez - a bennünk ragyogó, lobogó szabad szellemiség és a szeretet tüzéhez - azonnal pótszerekhez folyamodunk, mégpedig a fizikai síkon. Mert így a legkönnyebb pótolni. A cigaretta, és minden, ami tüzet visz a szervezetünkbe - kávé, alkohol, és még sok egyéb - azt hiteti el velünk, hogy megkaptuk, megkapjuk a napi élményt, minek tehát leülni meditálni? Minek imát mondani, úgyis olyan elavult. Minek odafigyelni és papírlapokra írkálni, hogy mit éreztem a mai napon, ezt azután elemezni, megfigyelni, minek kikelni hajnalban az ágyból, és direkt légzőgyakorlatokat csinálni a nyitott ablak előtt, hogy fellobbanjon a testben a tűz és ez a tűz fellobbantsa a szív és a tekintet tüzét, és képessé váljunk szeretni és szeretve lenni. 

- Ugye tudod, hogy a hét erőközpont közül a dohányfüst pont az anáhatá-t, a szív-központot érinti? Úgy hat rá, mint egy alattomos, sűrű háló, szisztematikusan fedi be ezt a területet, és egyre inkább elzárja a működését. Akik dohányoznak, erőn felül vágynak a szeretetre, de pont azt a működtető központot, ami a szeretet megéléséért felelős, apránként blokkolják minden egyes slukkal, így az fokozatosan lelassul és megáll a működése. A fizikai szinten a 3 szeretet-szervünk a szív, a tüdő és a bőr. Mindehhez a szeretet elfogadása és a szeretetre való képesség, elfogadás is hozzá tartozik. Döntsd el, mire gyújtasz rá: vagy jógázol, és csinálsz a leszokás időszakában napi 3 gyertyás meditációt, vagy dohányzol. De akkor ne gyere többet, kérlek.  

Ezzel szép csöndesen felállt, meghajolva köszönt és kiment a teremből. 

Így kezdtem el a teljesen egyszerű gyertyás meditációkat. Reggel-este 10 perc, majd - a főnökkel egyeztetve - a munkahelyen napi 5 perc egy pici mécses előtt (az egyik tárgyalóban).

A lángmeditáció

• Nagyon egyszerű, de erőteljes szellemi gyakorlat. Abból áll, hogy lecsöndesíted a gondolataid, érzéseid, felkészülsz a láng megpillantására és a látvány be- és elfogadására.
• Ha lehet, a gyertyát helyezd szemmagasságba, vagy a mellkas magasságába, de semmi esetre se a lábadhoz (ha a padlón ülsz).
• Gondold át, hogy most majd kezedbe fogod a gyufát (nem szabad öngyújtót használni!), meggyújtod a gyertyát, a gyufaszálat elfújod, lerakod: minden gesztusra készülj fel, lásd előre, és utána tedd is meg.
• Ha meggyújtottad a gyertyát, kényelmes, relaxált, de megtartott, egyenes háttal ülésben elkezded szemlélni a lángot. Hagyod, jöjjenek érzések, gondolatok, és nem időzöl egyiknél se hosszasan. Egy idő után talán eszedbe jut egy-két szó, vagy imafoszlány, ezeket, ha úgy érzed, ismételheted.
• Ha 10 percnél több időd van, üldögélhetsz hosszabban is a láng előtt, szemlélve, majd behunyt szemmel is "látva" a lángot - ez a vizualizációt és koncentráló képességet erősíti.
• A gyertya eloltására szintén fel kell készülni, tisztelettel eloltani. A gyertya nagyon egyszerű, erős jelkép, önmagát emésztő tűz, akárcsak a mi életünk világa, ellobban egyszer. 

A cigaretta utáni vágy persze nem múlt el a meditációktól, de a légzőgyakorlatok segítettek. Nem tartottam magam hősnek, és később volt egy visszaszokásom, aminek az orvos szavai vetettek véget, amikor véradásra mentem, mondván, ugye tudom, hogy olyan rossz a vérképem, hogy még nekem kellene erősítés. És szisztematikusan elmagyarázta, mit tesz a füst, amikor a szervezetbe jut, hogyan bontja le az ép részeket, mi mindent von el a szervezettől... 

Csak azért, mert éhes vagyok a szeretetre, meg a mély belső átélésekre - gondoltam. Akkor megint segített a gyertyás meditáció és a légzőgyakorlatok.

A friss levegő, ami édes, csak ezt mi már nem érzékeljük, apránként kisöpri a szervezetet. Hogy megéri-e leszokni? Igen. De csak úgy, ha közben tudatosan keresel olyan szellemi, lelki élményeket, amik erősebbek a füstnél, amit leszívsz.